MEGTESTESÜLT ILLAT

Levendulaszín rózsák.

Megtestesült illat,

A hajnal püspöki színe,

Feltáruló szellem.

A virágok még a pokolba vezető út mentén is mosolyt csalnak az arcunkra. Törékenyek, mulandók, megalkuvást nem ismerők. Senki nem változtathatja meg a természetüket. Igaz, könnyű őket elpusztítani, de mit érünk vele? Nem kényszeríthetjük rájuk az akaratunkat.

A virágok felébresztik bennünk az ösztönös gondoskodást, hogy védjük, csodáljuk és óvjuk őket. Ez a világ túl csúf, túl erőszakos. Kell lennie valami törékenynek, amivel törődhetünk. Ehhez túllépünk a nyerseségen, az egyre finomabb felé. Amikor virágokat áldozunk az oltárunkon, értékes ajándékot ajánlunk fel. A pénz túl közönséges, az étel túl prózai. Csak a virágok szeplőtelenek. Velük a tisztaságot ajánljuk fel.

A virágok gyengédsége könyörületet, együttérzést és megértést kelt. Ha ez a szépség törékeny, annál jobb. Az élet maga is tűnékeny. Ne sajnáljuk az időt a szépség csodálatára az állandótlanság közepette.

#TENGMINGTAO

FRASA = MEGDICSŐÜLT, ÁTSZELLEMÜLT

Az ember akarata és ereje Isten eszköze: ezzel teszi a világot átszellemültté - frasává. Akinek tetteiben több a frasa, az örök léthez közelebb lép. A frasa átszellemítő erőt, de szellemet is jelent.

• Az emberi tevékenység egyetlen értelme bőséget, szépséget, virágzást, igazságot teremteni: ezért alkot eszközöket és tárgyakat, ezért tartja meg a törvényeket, ezért ölt szép ruhát, ezért tanul, ezért énekel, ezért ápolja állatait és földjét, kormányozza államát az igazság szellemében.
• Az ember azért van itt az anyagi természetben, hogy a sötét, hazug, gyáva, beteg, tehetetlen világot legyőzze és fényt hozzon, virágzást, bőséget, szépséget, vidámságot, éneket, derűt, örömet, virágot.
• A kultusz értelme nem az, hogy egy darab földet megművelek, néhány embert tanítok és nevelek, állatokat tenyésztek, házat építek, vagy valamely tehetségemet tökéletesítem. Ez a művelés lehet olyan értelmű is, hogy mindezt a magam hasznára teszem és a természet műveléséből fakadó gazdagságot magamnak tartom meg, belőle senkinek sem adok: legyen az föld, tárgy, gyermek, állat, tehetség, a magaménak tulajdonítom. Ez nem kultusz. Ez munka. Mert mögötte az Én érdeke áll. Munkával soha senkinek sem sikerül az aranykorhoz egyetlen téglát sem rakni. A kultusz értelme az, hogy a földet, az embert, a képességet, amit művelek tevékenységemmel, önként vállalt áldozattal, mint a világ egy darabját Istenhez emelem és visszaviszem oda, ahol eredeti helye van: az égbe, a paradicsomba, az aranykorba.
• Minden gondolatot az egész emberiség nevében gondolok. Minden szót az egész emberiség nevében mondok. Minden tettet az egész emberiség nevében teszek. Egész életemet az egész emberiség nevében élem, és életem minden percében az egész világot kell vállaimon tartanom és emelnem kell, fel, fel, a világosságba a többivel együtt, Isten színe elé. Az ember minden élettevékenységével vagy az aranykort építi, vagy azt pusztítja.