A tiszta fény minden szint magába foglal.
Ezért színtelen.
A sokféle szín csak akkor jelenik meg,
Amikor az egység széttöredezik.
Amikor a tiszta napfényben fürdünk, annyira ragyogó, hogy sem a színeket, sem más részleteket nem tudunk megkülönböztetni a forrásától. De amikor a fény egy szitakötő hártyavékony szárnyain, vagy az eső pára fátylain szűrődik át, vagy akár ha a bőrünkhöz ér, milliónyi apró szivárványra bomlik. A világ színekben pompázik, mert a miriád felszín és mintázat a fényt számtalan, egymást átfedő dimenzióra tördeli.
Hasonló igaz a Taóra is. Tiszta állapotában magába foglal mindent, ezért nem mutat semmit. Ahogy a tiszta fény is tartalmaz minden szint, mégis színtelen, úgy lappang minden létezés is megkülönböztetés nélkül a Taóban. Ezért nem mutat tehát semmit. Csak mikor a világunkba lép, robban szét a Tao miriád dologra. Azt mondjuk, minden a Taónak köszönheti a létét. Ám ezek a dolgok csak a nagy Tao töredékei.
A színes fényeket elegyítve ismét ragyogó, tiszta fényt kapunk. Ezért beszélnek a Tao követői állandóan a visszatérésről. Egyesítik életük valamennyi tartományát, és minden különbözőt egyetlen egésszé olvasztanak. Az egységben nem lehet sokféleség. Amikor tudatunk ráhangolódik a Taóra, csak ragyogás marad, és minden szín eltűnik.
TENG MING-TAO
