A vihar darabokra tör,
Felhők lepik el a láthatárt.
Az ég forgása.
Mozgat mindent idelent.
Mozgás nélkül semmi nem keletkezhetne az univerzumban. Az ég forgása kelthet szelet, esőt, mennydörgést, villámot. A Föld forgásának köszönhetjük a nappalokat és éjszakákat, az időjárást, az évszakokat és a növények növekedését. A mozgás felel az alkotókészségért.
A Tao követői értékelik a kezdeményezést, de a puszta agresszió nem elég. Kreativitásra is szükség van. Ez jelenthet problémamegoldó-készséget, szokatlan stratégiák kiötlését vagy versírást, zeneszerzést, festést. Az ember ilyenkor a Taóval összhangban mozog, nem csak majmol vakon, hanem értelmesen és harmonikusan ellenpontoz. Az alkotókészség nem azt jelenti, hogy önkényesen kifacsarunk valamit a kulturális elméinkből. Inkább spontán együttműködés a Taóval, mozgás, ami életet, s nem nyomorúságot hoz másokra.
Az ember akkor éri el a kreativitás végső szintjeit, amikor olyan alaposan elsajátított valamilyen jártasságot, hogy el is feledkezhet róla. Nézzük csak az eget és a földet. Gondolkodnak vajon az időjáráson, az évszakokon vagy az éltető körforgásokon? Csak forognak, természetükhöz híven, a többi létrejön, anélkül, hogy gondolkodnának vagy munkálkodnának rajta. Ez a valódi erőfeszítés nélküli cselekvés, és a legmagasabb rendű készség, amit a Tao követője elérhet.
TENG MING-TAO
