Elválunk a keresztútnál,
Mész tovább az örömeiddel és gondjaiddal,
Engem is kísérnek az enyémek.
Egymagamban immár, lenézek az útra,
Mindenki járja a maga ösvényét.
Az emberek útjai rövidke időre futnak össze, amikor barátságokat kötnek, de ettől csak annál értékesebbek ezek az idők. Akkor a legjobb, ha kölcsönösen támogatjuk egymást, és osztozunk a terheken. Amikor elfogadunk valamit valakitől, próbáljunk meg adni valamit cserébe. Ez alapvető. Senki nem támaszkodhat valaki másra, illetve nem várhatja, hogy sokáig cipeljék őt a vállukon. A barátok menjenek egymás mellett, amíg az útjuk együtt vezet anélkül, hogy függővé válnának egymástól.
Kötelezettségről szó sem lehet. Ha segíthetek valakinek megtenni valamit, akkor habozás nélkül segítenem kell anélkül, hogy jutalmat vagy viszonzást várnék. Ha van valami, amit meg kell tanulnom, és a társam meg tudja mutatni, akkor alázattal el kell fogadjam. Senki nem „birtokolja" a tudást. Szabadon megosztandó.
Minden találkozásban ott rejlik a búcsú. Semmi sem tart örökké. A mulandóság adja az élet hevét. Mindenki magáért felel. Nincs más út, amin járhatsz, csak a magadé.
TENG MING-TAO
