KÖNYÖRÜLET

Ápold a tanokat, de légy könyörületes.
Fokozatosan építsd be magadba, amíg már nincs szükséged törvényre.
Növeszd a bölcsességedet jón és rosszon túlra.

Volt egyszer egy fiatal pap, aki visszatért a közösségbe, ahol született. De a szomszédság megváltozott ahhoz képest, amilyennek gyerekként ismerte, a közösségben immár túlsúlyba kerültek a homoszexuálisok. Elbizonytalanodott: egyrészt szolgálnia kell az embereket. Másrészt a felekezete tiltotta a homoszexualitást, amit rendkívül súlyosnak bélyegzett. Úgy tűnt, bármit tesz is, az álszenteskedést nem kerülheti. Végül úgy döntött, fogad bárkit, aki felkeresi őt, ugyanakkor fenntartja felekezete elveit. A legfontosabb kötelességének a könyörületet tekintette, így segíthetett másoknak anélkül, hogy megsértette volna az elveit.

Amikor ellentmondás mutatkozik a hitelvek között, oldd meg azokat a magasabbnak tekintett elvek javára.

Nem ajánlatos kiárusítanunk az elveinket a hasznosság vagy önzés kedvéért. Egy adott spirituális hagyomány követése teljes elkötelezettséget jelent a szabályai iránt, másképp nem kaphatjuk meg az illető hagyomány esszenciáját. Ugyanakkor nem engedhetjük meg magunknak a dogmatikus hozzáállást.

Az emberi törvény nem tökéletes. Mindig adódnak példátlan körülmények. Ilyenkor túllépünk a szabályokon, és a tiszta bölcsesség szerint cselekszünk, tapasztalatból, rugalmasan és belső felismeréseink szerint. Így tehetjük magunkévá az egységet - a maga diadalával és kudarcaival -, azzal, hogy a helyes dolog kiválasztását a megérzésünkre bízzuk.

Első a hagyomány. A könyörület megelőzi a hagyományt. A bölcsesség megelőzi a könyörületet.

TENG MING-TAO

FORDULAT

 

Egy napon megőrülünk, te meg én.

Hasunk felpuffad,

Szívünk szakad, elménk bekattan.

Nem mehetünk tovább, mint addig, hát

Változunk. Életünk feje tetejére áll,

Így rajzol rejtélyes geometriát.

Az élet forgandó. Egyetlen percet sem mehetünk vissza, nemhogy egy napot. Ennek fényében semmi értelme bármilyen helyzetben jelölni az időt. Az élet nélkülünk is folytatódik, elszalad mellettünk, s otthagy tehetetlenül az események sodrán kívül. Ezért kell belevetnünk magunkat az életbe, és tartanunk a lépést.

Ne nézz vissza, és ne lépj vissza. Amikor döntesz, menj tovább. Ha a legutóbbi lépéseddel nyertél némi területet, a következő lépéseddel használd azt fel. Ne hagyd el a helyed, amíg nincs valami más, legalább olyan jó vagy még jobb a kezedben. De hogyan fejlesztjük az időzítést ehhez a folyamathoz?

Hallgass a megérzésedre. Bizonyos napokon a határainkhoz érünk, és egy helyzettel kapcsolatos türelmünk elfogy. Ekkor válts, ne törődj fogalmakkal, mint bűntudat, gyávaság, habozás. Ezek azok a pontok, amikor életünk gyökeresen megfordul, új szakaszok irányába indul, s helyes, ha jól használjuk fel ezeket. Haladásunkat nem a megtett távolság, hanem a befutott ívek és szögek jelzik.

TENG MING-TAO

TEKINTETEK

 

Vörös tenger fenyőrácson át.

Szigetek térdelnek, mint hűbéresek uruk előtt.

Esőfelhők domborodnak a parti bércek felett.

Cickafark remeg kísértetiesen

a világítótorony fényében.

Nehéz egy tájképet részleteiben egyszerre befogadni. A szemünk egy időben csak egy pontra képes fókuszálni. Közel nézünk, azután távolra. Balra nézünk, azután jobbra. A látott képünk egy tárgyról, amennyiben a tárgy nagy, sosem teljes, hanem összetett az agyunkban. Ugyanez mondható a Taóval kapcsolatos megközelítésünkre is.

A Tao folyamatosan áramlik és változik, de nem ismerhető meg egyszeri rátekintésre. Összetett képekre támaszkodunk, amit magunkban alkotunk. Egy kezdő számára a Tao villanásai véletlenszerűek és rövidkék. Időről időre beléjük futhatunk, vagy felbukkanhatnak a két esemény közötti terekben. A haladó gyakorló összetett képe a képzésből, a módszerekből, kutatásból és az önfejlesztési tapasztalatokból jöhet. De még évek elteltével is lehetetlen a maga teljességében befogadni.

Van viszont mód a Tao közvetlen és teljes megfigyelésére. Ehhez fel kell ébresztenünk a spirituális erőnket. Ha sikerül, a szellemiség ragyogó fényként jelenik meg. Az elménk szikrázó jelenlétbe terjed széjjel. Akár egy világítótorony, ez az irányjelző energia egyszerre világosság és szem. Jellemző azonban, hogy amit mutat, azt meg is ismeri közvetlenül. A fény az, ami lát.

TENG MING-TAO

LAPPANGÁS

 

A próféták és papok a Tao formáit tanítják.

A Tao lényege nem tanítható.

Nem nyilvánul meg,

És tanulással meg nem ismerhető.

Miért száradnak ki, és halnak el a vallások? Mert emberi alkotások. Akárhogy nézzük, a vallás és a spiritualitás, bár rokonok, nem ugyanazok. A vallás emberek és kultúrák teremtménye. A szellemiség közvetlen, személyes kapcsolat a Taóval. A vallások gyakran sablonokká, szertartásokká és korrupcióvá torzulnak. Nem tökéletesek. Amikor teremtőjük fényét veszti, még a legszentebb szavak is fokozatosan elgyengülnek.

Spirituális problémáink nem különböznek lényegesen az őseink problémáitól, és a mai igazságok még mindig ugyanazt a spiritualitást próbálják megkeresni, mint korábban. Miért? Mert minden igazság végül a Taóra mutat, és a Tao mindig is lappangón, sértetlenül és örökérvényűen létezett. Kezdhetjük a vizsgálatainkat a vallások terén, de amint eltávolítjuk a saját tudatunk torzításait és akadályozó tényezőit, belépünk a Tao birodalmába. Ha ez megtörténik, már nincs szükség vallásokra.

Ha rendelkeznénk valódi spirituális tapasztalattal, őrültség lenne szellemi vezetettséggel próbálkoznunk a világban. Csak ismételgetnénk számtalan igaz kereső már elkövetett hibáit. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak névtelenül követjük a Taót. Ekkor elkerüljük a társadalmi cselekvés ellentéteit.

TENG MING-TAO

NÉZETELTÉRÉS

 

Öregember, vigyázz a büntetéssel!

A nézeteltérés még nem hűtlenség.

Vattába csomagolt vasad lehet,

Hogy már csak törékeny csont a hájtömegben.

Senki nem játszhatja a legfelsőbb hatóságot. Az emberek vezetőket keresnek, papokat, gurukat és remetéket, hogy megtudják tőlük a helyes életreceptet. De azt senki nem ismeri. Senki nem ismerhet olyan jól, mint te saját magadat. Némi kezdeti útmutatáson kívül nem sokat kaphatsz egy bölcs embertől. Akár évtizedekig is tanulhatsz egy rendkívüli ember mellett, de sose add fel a méltóságodat, a függetlenségedet és a személyiséged.

Nincs legjobb módja a dolgok intézésének. Vannak hiteles ösvények, még ha el is térnek a tiszteletre méltó idősebbekétől. A sokféleség hasznára válik a hagyománynak. Az öregek viszont gyakran összekeverik a nézeteltérést a hűtlenséggel, és büntetést osztanak az eltérő nézetek miatt. Elszakadnak a Taótól, s öncélú sémákról papolnak. Talán saját közelgő haláluk miatt kapaszkodnak bizonyos nézetekbe. Amikor a vezetők elnyomásra váltanak, azt jelzi, hogy idejük a végéhez közeledik.

Van egy szállóige, ami az idős mestereket vattába csomagolt vashoz hasonlítja: kívülről lágynak tűnnek, de belső erejük hatalmas. Mind reménykedünk ilyen öregekben. Ám az öreg mesterek gyakran elveszítik kapcsolatukat a Taóval. A próba megmutatja, hogy nem maradt más belőlük, csak törékeny csont és háj. Hogyan tisztelhetnénk ilyen embereket?

TENG MING-TAO

HÁZASSÁG

Lángok fala, könnyek hídja.
Hópehely a frissen kovácsolt láncon.

Egy tartós házassághoz a párnak rendkívüli erőfeszítéseken és nehézségeken kell átmennie. Olyan, mint amikor acélszemeket kovácsolnak egymáshoz. A vasat magas hőmérsékletre hevítik, majd hideg vízbe merítik. Egy házasság a szenvedély és a szerelem heve valamint a tragédiák, konfliktusok és ellenségeskedés dermesztő hidege között váltakozik. Egy tartós házasság olyanná válik, mint az edzett acél.

Nehéz egyedül átmenni az életen. Szükségünk van támogatásra és hogy érezzük, tartozunk valakihez, ami a közös célokért való munkálkodásból ered. Ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolat működjön, az értékek, a szemléletmódok és a célok alapvető összeillése szükséges. Elterjedt téves klisé, hogy a férj és a feleség legyenek barátok és szeretők is egyben. A házaspár a hűségnek egyetlen más kapcsolatban nem hozzáférhető szintjét ismerheti meg. Ám a Tao még egy ilyen hatalmas erő kapujában is mérsékletre int.

Végül is, minden kapcsolat átmeneti. Az egymás iránti hamis ragaszkodás függőséget okozhat - önkéntes köteléket szőve, ami elhomályosítja a tisztánlátást. Nem köthetjük magunkhoz a másikat, nem azonosíthatjuk magunkat a házasságunkkal, és nem kényszeríthetünk senkit, hogy maradjon velünk. De ha esélyünk nyílik rá, hogy együtt járjuk az utunkat, ki szólhatna bele abba, hogy kit választunk útitársaknak?

Amikor eljön a búcsú ideje, akkor eljön a búcsú ideje. Nincs szükség megbánásra. A házasság szépsége a tovaszálló hópehely tökéletességéhez hasonlítható.

TENG MING-TAO

SKOLASZTIKA

 

 

Óceán egy koponyában,
Betűkben kutatja az egyetemes kódot.
Az elme, mint virág a jeges vízben:
Szem a szirmokban.

Az elme a spirituális kereső egyik legkényesebb problémája. Az ember nem boldogul nélküle - tényleg elengedhetetlen, ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy diktátor maradjon. Az intellektust teljesen ki kell fejleszteni, mielőtt semlegesítjük. Amíg ezzel nem végzünk, fékezi a munkánkat, és megakadályoz bármi lényeges spirituális eredményt.

A tudományos munkásság tehát fontos első lépcső. A tanulás eszköz ahhoz, hogy hozzáférjünk a konvencionális világhoz, kielégítsük a kíváncsiságunkat, és elkerüljük a babonás hajlamokat, irányokat. Nem mélyülhetünk el a filozófia rejtelmeiben, amíg az ember a természet, a társadalom, a matematika és nyelvek iránti kíváncsiságát sem elégítette még ki. De amint a mentális fejlesztésben sikerrel járt, egyre inkább az elmének arra a részére kell összpontosítania, ami messze túlmutat a tudományosságon.

Az intellektus megkülönböztet, osztályoz és szembeállít, mégpedig igen kiművelt módokon. Ezzel szemben a spirituális szemlélődésben nincsen se megkülönböztetés, se osztályozás, és főleg nincs dualitás, így nem sok skolasztikára van szükség. Tiszta cselekvés, amihez csak a belső lényünk teljessége a feltétel. Részvételt igényel, nem pusztán tanulmányozást. Az intellektus megfelelő alkalmazása, hogy szabadjára engedjük, rendkívüli szintre fejlesztjük, ugyanakkor félretesszük, ha spirituális cselekvés szükséges. A bölcs tudja, hogyan egyensúlyozza és egyesítse a kettőt.

TENG MING-TAO

GYENGESÉGEK

A harcos mindenkit ellenségnek tekint.

Látja valamennyi sebezhető pontjukat,

És gyakorol, hogy megszüntesse a sajátjait.

Egy bölcsnek nincsenek gyengeségei.

Egy harcos mindenkiben potenciális ellenfelet lát. Mindenkit felmér, akivel találkozik, miben erős, hol gyenge, és stratégiai szempontból elhelyezi saját magát. Egyetlen összecsapás sem éri váratlanul. Elvei: védelem, vetélkedés, becsület és igazságosság.

Ő maga a fegyver. Ezért a harcos a testét és az elméjét a tökéletességig képezi. Jól tudja, hogy az átlag emberen több száz pont van, aminél fogva a halál leterítheti. Azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb gyenge pontját megszüntesse. Küzdelemben egy vagy két pontot véd, figyelmének többi részét a stratégiai tervezésre és a támadásra fordítja. Ugyanakkor egyetlen harcos sem képes valamennyi gyengeségét kiküszöbölni. Még a bajnokoknál is mindig marad legalább egy. Csak a bölcs útja szünteti meg az összes gyengeséget.

Azt mondják, hogy a bölcseknek nincs olyan pontjuk, ahol a halál hozzájuk férhet. Ez helyezi a bölcset - aki a Tao tökéletes követője - a harcos fölé, aki mindössze jól képzett követő. A harcos elfogadja a halált, de nem lép túl rajta. A bölcs túllép a védelem, versengés, becsület és igazságosság fogalmain, és nem fél a haláltól. A bölcs tudja, hogy semmi nem hal meg, hogy az élet puszta illúzió: nem más, mint egymásba folyó álmok sora.

TENG MING-TAO

ÍTÉLET

 

A vádlott tehetetlenül áll a bíró előtt.

A toll lebeg, elválasztja helyeset és helytelent.

Egyetlen önkényes vonás,

Eldőlt élet és halál.

A bíráknak van Taójuk? Miközben a kegyetlenségig szenvtelenül szelektálnak önkényes törvények alapján, képesek a Tao emberszerű szemléletébe illeszkedni? A válasz az összefüggéseken múlik. Ha a természetszerető remeték Taójáról beszélünk, akkor a válasz nem: senkinek sincs joga ítélkezni a másikról. Ha azonban a társadalom felől közelítünk, a Tao követői elfogadják a kidolgozott törvények szükségességét.

Ezek a törvények alkotják a társadalom Taóját. Amint átlépünk a természet világából az emberek világába, belemerülünk a dualista megkülönböztetésekbe. Ekkor az olyan fogalmak, mint igazságosság és kegyelem, értelmet nyernek. Az igazságszolgáltatás nevű eljárás során eszméket vetünk össze, hogy egyezéseket vagy ellentmondásokat állapítsunk meg a társadalom Taójával. A tényeket alaposan meg kell vizsgálni. A bírók világosan és bölcsen alkalmazzák a megkülönböztetéseket. Amelyik illeszkedik, az lesz az igazság.

Hasonlóképpen, mi is mind rákényszerülünk, hogy megvizsgáljuk életünk aktuális körülményeit. Ez része az emberléttel járó kötelezettségeknek. A Tao követése nem mentesít minket az értékeléstől és a döntéshozataloktól. Mi vagyunk a végső bírák és a vádlottak is. És amikor elérkezik az utolsó napunk, mi leszünk a hóhérok. Jól végezted a dolgod? Vagy eltékozoltad az értékes létezésed? Neked kell eldöntened.

TENG MING-TAO

LÁTOMÁSOK

Se valamilyen szer,

Se a fantáziád látomásaira

Nincs szükséged.

Tolj félre minden víziót,

Hogy megláthasd az ürességet.

A Taót nem találhatod meg kábítószerekkel, sem más külső eszközökkel. Bár minden bizonnyal lesznek látomásaid. Honnan fogod tudni, mit jelentenek? Nem lényeges, milyen élénkek, ne érdekes, mennyire valóságosnak tűnnek, meg kell őket érteni ahhoz, hogy hasznodra váljanak. Ezzel szemben a meditáció is hoz látomásokat, hangokat, érzéseket és abszolút bizonyosságokat. De az előzetes filozófiai kutatás, tanulmányozás lényeges előkészület ezekre a tapasztalatokra. A gyakorló azonnal be tudja illeszteni az új élményeket a megfelelő keretbe. Elmarad a zavarodottság, és meg tudja különböztetni a valódit a hamistól. Mindamellett még a meditációs észlelések is hagyhatnak kételyeket maguk után.

Nem minden igaz, amit spirituális kutatás közben kap az ember. Akadnak megtévesztések, és át kell tudnunk látni rajtuk. A forma, amit az efféle látomások felvesznek, a mentális fejlettségünk fokától függ. De mint ilyenek, továbbra is az elménk határain belül maradnak. Ha az igazi Taótól akarsz impulzusokat, akkor jó, ha tudod, hogy azok nem látomásként érkeznek. A Tao befogadásához a tudatosság állapotába kell lépnünk. A Tao követői egy-egy időre foglalkozhatnak a spirituális látomásokkal, de végül megtanulják, hogy van, ami fontosabb a látomások vég nélküli felderítésénél. A végső cél az, hogy túllépjünk az észlelés valamennyi csapdáján. Az ember csak akkor ítélheti meg helyesen a valóságot, ha képes belépni ebbe az állapotba.

TENG MING-TAO

ELLAZULÁS

 

 

Az ellazulás
Teljes nyugalom.

Amikor teljesen ellazulsz, teljes a csend. Egyetlen gondolat nem hatol az elmébe, egyetlen probléma nem törhet fel a testből, egyetlen emlék nem ragadja meg a szellemet. Minden meditáció erről a mindent elsöprő nyugalomról szól valójában. Az elme semleges csendje megújítja a megfáradt lelket, és ez a regeneráció.

Még ha nem is követsz egy formális meditációs programot, akkor is jót tesz, ha nyugodtan üldögélsz egy ideig minden nap. Ez a pihenés éppen olyan rendszeres lehet, mint a mindennapos alvás. Ha már képes vagy csendben ülni, és teljesen ellazulni, akkor voltaképpen már meditálsz is. A különféle, bonyolultabbnál bonyolultabb módszerek és vizualizációk azért léteznek, mert az emberek képtelenek magukat ebbe a rendkívül egyszerű ellazult állapotba juttatni. Elméjük állandóan csörtet, testük egyensúlytalan, és nyakukban hordják a nap aggodalmait. Nem képesek elengedni, ezért szükségük van egy formális eljárásra. Ha viszont képes vagy csak egyszerűen leülni, és kiüresíteni magadat, akkor csodálatos csendet és mély, elégedettséget hozó békességet érezhetsz.

Meg kell próbálnunk rendszeresen előidézni egy ellazult állapotot. Ennek egyszerű oka, hogy a relaxáció felfrissít, megtisztít minket, és mélységes derűt ad. Ez nem egy szertartás. Nem vallásos kötelezettség. Hanem csodálatos állapot a problémáinktól távol. Elérve, természetes állapotunkban lebeghetünk.

TENG MING-TAO

ELLAZULÁS

 

Az ellazulás

Teljes nyugalom.

Amikor teljesen ellazulsz, teljes a csend. Egyetlen gondolat nem hatol az elmébe, egyetlen probléma nem törhet fel a testből, egyetlen emlék nem ragadja meg a szellemet. Minden meditáció erről a mindent elsöprő nyugalomról szól valójában. Az elme semleges csendje megújítja a megfáradt lelket, és ez a regeneráció.

Még ha nem is követsz egy formális meditációs programot, akkor is jót tesz, ha nyugodtan üldögélsz egy ideig minden nap. Ez a pihenés éppen olyan rendszeres lehet, mint a mindennapos alvás. Ha már képes vagy csendben ülni, és teljesen ellazulni, akkor voltaképpen már meditálsz is. A különféle, bonyolultabbnál bonyolultabb módszerek és vizualizációk azért léteznek, mert az emberek képtelenek magukat ebbe a rendkívül egyszerű ellazult állapotba juttatni. Elméjük állandóan csörtet, testük egyensúlytalan, és nyakukban hordják a nap aggodalmait. Nem képesek elengedni, ezért szükségük van egy formális eljárásra. Ha viszont képes vagy csak egyszerűen leülni, és kiüresíteni magadat, akkor csodálatos csendet és mély, elégedettséget hozó békességet érezhetsz.

Meg kell próbálnunk rendszeresen előidézni egy ellazult állapotot. Ennek egyszerű oka, hogy a relaxáció felfrissít, megtisztít minket, és mélységes derűt ad. Ez nem egy szertartás. Nem vallásos kötelezettség. Hanem csodálatos állapot a problémáinktól távol. Elérve, természetes állapotunkban lebeghetünk.

TENG MING-TAO

KÁDÁR

A kádár pontos szögekben gyalulja a dongákat.

A forgácsok ragyognak a délutáni napfényben.

Összeilleszti az illatos fadarabokat,

Mintha boltívet építene.

Amíg fel nem teszi az abroncsot, nem létezik a hordó.

A hordó nem létezik, amíg a kádár el nem készíti. Addig csak mindenféle darabok: egyenes szálú fa, forgács, egy kerek fenéklemez és fémpántok, de hordó sehol. Minden alkotórésze megvan, de össze kell állítani azokat, hogy alakot öltsenek. Ugyanez vonatkozik a személyiségeinkre. Mindaddig, amíg nem kapaszkodnak össze szorosan, egy egységbe, nem beszélhetünk teljességről, és hiába várunk a hasznosságra.

A spirituális gyakorlás kívül eshet azon a rendszeren, amire a személyiségnek szüksége van. Bár az efféle rend kezdetben korlátozónak tűnhet - önkényességében talán még mesterkéltnek is - teljes mértékben szükséges. Merthogy eszköz a célhoz. Meglehet, a célnál nem lesz szükségünk efféle szerkezetre, de nélküle mi sem érnénk el a célt. Mielőtt elhagynánk a hordó képét, van még valami, amire felfigyelhetünk. A hordóban egyetlen dolog van: űr. Ugyanez igaz ránk is. Személyiségünk valamennyi része - mindegy, milyen tökéletesen formált - csakis azt foglalhatja magába, ami bennünk van. Minden spirituális gyakorlat, miközben összeforraszt minket, rámutat a középpont ürességére. Ez az üresség nem nihilizmus, hanem lehetőség a Tao belépésére. Csak ilyenféle tér birtokában lehet nyugalmunk.

TENG MING-TAO

 

JELEN-TÉS

 

Villám hasítja darabokra a templomot.

Isteni harag, vagy természeti katasztrófa?

Állt egy tengerparti templom Indiában, amit egyszer villám sújtott. A vihar, amiből lecsapott, egy hatalmas hurrikán előszele volt, ami letarolta az egész környéket. A régi templomot a tetejétől a talapzatáig kettéhasította. Az egyik vége teljesen elvált az épület törzsétől, mintha lefejezték volna. Talán a karma? Az istenek büntetése? Vagy csak egy régi épület és egy szerencsétlen baleset?

A válaszod elárulja, mit tartasz a természet, a valóság felől, és hogy hiszel-e az isteni beavatkozásban. Ha azt állítod, a villám okkal hasította ripityára a templomot, akkor olyan világban élsz, ahol a bizonytalanság valami felsőbb létező szeszélyeinek mellékterméke. Ha ellenben teljesen balesetnek fogadod el ezt az esetet, akkor egyúttal elfogadod az élet véletlenségeit is. Ez a nézőpont persze nem zár ki valamilyen isteni szándékot. Mindössze azt mondja, hogy a természetben nem mindent intéznek égi bürokraták.

Egyszerű tény, hogy a templomot kettéhasította a villám. Az eset jelentését - ha van - mindenki maga határozza meg. Van, aki szerint katasztrófa, más jó dolognak tartja, míg egy harmadik szenvtelenül szemléli. Semmi eredendő nincs az esetben, ami meghatározná, mit jelent. Épp elegendő, hogy mind felismerjük, mi történt.

TENG MING-TAO

KÜZDELEM

Az élet a vágyak

És a valóság

Küzdelmének hevében

Nyer értelmet.

Mindannyian számos személyiséggel rendelkezünk, amelyek küzdenek az uralomért az életünkben. Némelyik éppen a megfelelő pillanatban jön elő. Máskor a törekvéseink és legdédelgetettebb reményeink is alig kapnak támogatást a környezetünktől. Csak kevesen mondhatják azt magukról, hogy tényleg a vágyaiknak megfelelően élnek. A legtöbbünk számára az élet sorozatos konfliktus a belső ötleteink és a külső kényszerek között. Hogyan küzdhetnénk meg a körülmények igénybevételeivel?

A célok nagyon fontosak. A béketűrés ugyancsak. De maga a küzdelem is éppoly lényeges. A rizsnek is át kell esnie a hántolás kemény próbatételén ahhoz, hogy kifehéredjen. Az acélt kovácsolással erősítik. A nehézségek edzik a jellemet. Nélkülük nem ismerhetnénk egyetlen eredményünk valódi értelmét. Ám, ha küzdelem nélkül jutunk valamihez, természetesen az sem azt jelenti, hogy nem érdemel ük meg.

Egy zeneszerző egyetlen délután alatt komponálhat egy mesterművet. A festő is elkészíthet egy csodálatos képet ugyanennyi idő alatt. Az író fantasztikus részeket írhat, mintha csak diktálnák neki. Azt mondhatják: ,,olyan gyorsan történt!" De valójában évek kitartó, elszánt küzdelme juttatta őket ezekbe az emelkedett pillanatokba Ezért tehát még a virtuóz teljesítmény is csak az élet hossznyi küzdelem jéghegy csúcsa. Az értelem drágakövét a kitartás fémfoglalata tartja.

TENG MING-TAO

 

BIZONY - TALANSÁG

Pöckölök egy kavicsot az út szélén,
Nézem, ahogy pattog ide-oda.
Esély és véletlen teremtenek rendet.

Létezik valószínűség a világban. Nem minden esemény tervezett. Amikor egy kavicsot véletlenül lepöckölnek a domboldalon, nem volt benne előkészület, nem volt benne terv. Csak megtörtént - össze ütődő testek. Van, aki szerint rend van az univerzumban: ,,Isten nem szerencsejátékos" - hajtogatja. Mi a kapcsolat rend és káosz között? Mondhatjuk, hogy a véletlenből kerekedik a rend. Elképzelhető a dolgok valamilyen átfogó kerete - mint a teremtés, például -, de azon kereten belül a sejtek véletlen kombinációi határozzák meg a rendszer energiáját és kreativitását. Ugyanezen az alapon lehet a rendszerben néhány állandó, úgymint a gravitáció, de az adott kényszereken túl létezik valószínűség. Megkérdezhetjük, hogy ez azt jelentené, hogy minden a káosz felé tendál?

Ahhoz, hogy ez igaz legyen, a rendnek kellett először létrejönnie. Honnan jött? Hogyan lépett érvénybe? Vagy mindig volt zűrzavar és véletlen az univerzumban, és valahogy beleszövődtek a valóságba? A Tao követői szerint ez a kérdés nem válaszolható meg egyértelműen. Őket inkább az érdekli, hogy elfogadják a bizonytalanság létének tényét, és figyelembe veszik a munkájukban. Számukra a Tao központi kérdése, hogy számoljanak a bizonytalansággal az életben. Ettől érzik magukat a leginkább embernek.

TENG MING-TAO

REJTŐZKÖDÉS

 

Titkold, amit tudsz.

Rejtsd el a tehetséged.

Takard el a fényed.
Várj, amíg eljön a te időd.

Amikor már gyakorlottan követed a Taót, rejtsd el a képességeidet. Titokban gyűjtögesd a rendkívüli tudást, fejleszd rendkívüli képességeidet, de őrizd meg egyszerű megjelenésed.

Óriási bölcsesség rejlik a feltűnés kerülésében. Ne kérkedj, ne próbálj semmit erőd felett. Ne hagyd, hogy egyensúlyodat veszítsd, mielőtt teljesen elsajátítottál egy művészetet. Ily módon nem várják el tőled, hogy a képességeidet mások javára használd, hacsak magad nem vállalkozol erre. Nem sértődnek meg rád, és jellemed mélységeit sem ítélik meg. Amikor tudod, hogyan rejtőzz, elkerülöd mások figyelmét és gúnyolódását, de megtartod a meglepetés stratégiai előnyét. Erre nem a magad személyes haszna miatt van szükség, hanem hogy jól kezelhesd önmagad és a képességeidet.

A tudás és a képesség semlegesek. Arra valók, hogy használjuk őket. Ennyi az egész. A mesteri tudás nem párna, amivel az énképünket tömködjük. Ne hagyjuk, hogy a tudásunk szerint beskatulyázzanak. Sokkal jobb, ha egyszerűségre törekszünk, és felszabadítjuk magunkat a szűk identitás-klisék alól.

 

TENG MING-TAO

METAFORA

 

A spiritualitás

Alkalmazott költészet.

A metafizika

Alkalmazott metafora.

Az összes módszer, ami a Tao megismerésére rendelkezésünkre áll, a külvilágban megfigyeltek emberi dilemmára alkalmazásából született. Régen a testet az univerzum mikrokozmoszaként látták, a spirituális energiát a naphoz hasonlították, a test kettőssége megfelelt a nappal és az éj kettősének, az állatok szokásairól lemásolták az eredendő bölcsességet, és a test pszichikus központjait nyíló virágokként képzelték el. Ezeknek a képeknek az alkalmazása még ma is eredményes lehet.

A metafora lényegében a gondolatok formálásának módja. A költői felismerések gyakran kivezetnek minket a problémáinkból - a nyíló virág képét gyakran alkalmazzák meditációban. Ugyanakkor a költészet csak az elme észlelése, és semmilyen virág nem nyílik bennünk. Az emberi lények felfogják az objektív valóságot, és részben az elme költészete révén fogadják be. Enélkül nem létezne humorérzék, kreativitás, szellemiség. Mert addig, amíg össze nem kapcsolunk minden dolgot, nem menekülhetünk az elszigeteltségből, ami gyakran megfertőz.

TENG MING-TAO

ELHATÁROZÁS

Száműzd a kétségeket.

Válaszd az erőt.

Őrizd az elhatározást.

Számíts a halálra.

Dönts ma. Ezen a helyen. Ezen a napon. Tudatosítsd, hogy minden tetted számít, ne habozz beteljesíteni a sorsod. Ne valami fura könyvben vázolt sorsot kövess - teremtsd meg a sajátod.

Az elhatározás, hogy járod a magad útját, a legnagyobb vagyonod. Nélküle meghalsz. A halált el nem kerülheted úgyse, de ne hagyd, hogy akaratod vesztébe halj bele, hanem csak ha lejárt az időd. Amíg tudsz, menj előre, a képzeleteddel bírd le az élet gyötrelmeit. Győzd le az akadályokat, és valósítsd meg, amit elképzelsz.

Fel nem fogható boldogságot ismerhetsz meg. Megtudod, milyen, amikor a szívednek legkedvesebbet a szemed előtt vágják le. Fogadd el azt is. Ez az emberi lét természete, és nincs idő, hogy tündérmesékkel és a fantazmagóriák körébe tartozó magyarázatokkal kipárnázd ezt a tényt. Az életed napról napra huszonnégy órányit rövidül. Az idő értéke, amely rendelkezésedre áll, hogy elérj valamit, egyre nő. Valósíts meg mindent, amit akarsz az életben, majd engedd el az akaratot a halálod pillanatában. Az életed műalkotás, ami meghal, amikor meghalsz. Engedd el, add fel az egyéniségedet, és ezzel végül teljesen eggyé válsz a Taóval.

S addig, amíg el nem érkezik ez a pillanat, keményen, eltökélten írd tovább életed verseskötetét.

TENG MING-TAO

SZEMBESZEGÜLÉS

 

Minden isten megtagadható.

Választás nélkül nincs odaadás.

Sok lázadó volt, akik inkább megtagadták az isteneiket. E lehetőség nélkül nem létezhetne valódi odaadás egy szent eszme iránt. Az odaadás csak akkor értékes, ha tudatosan dönthetünk, követjük-e az adott irányt, elfogadva a ránk váró nehézségeket. A jámborságot választani jó. A dacolást választani is jó, mivel megerősíti az emberi lények alapvető képességét a választásra. Nem támogathatjuk viszont azokat a vallásokat, amelyek szerint nem választhatunk. A metafizikai totalitarizmus, egyeduralomra törekvés megfojtja az ember elemi szabadságát. Elfogadhatatlan egy olyan vallás, ahol a hittel szemben a büntetés áll - így a kutyákat idomítják, nem embereket nevelnek. A szellemiség csak akkor nemes, ha teljes szabadságot enged abban, hogy követjük-e. Ha szenvedünk a nehézségektől, az nem szent vezeklés, és nem szabad hagynunk elburjánzani, mert elgyengítenek.

Ha éppen krízisen mész keresztül az életedben, az alaposan próbára teheti a hitedet. Talán még isteneid szemére is veted keserűen: “Isten hogy engedheti, hogy ilyen méltánytalanságok történhessenek velem?” De az istenek nem a szüleink, nem is a testőreink. Mindössze azért vannak, hogy jobb emberré válni inspiráljanak. Jelképezik e lét eredendő választását. Mellékes, hogy a hitre voksolunk vagy a tagadásra. Ami értékes, hogy mindig képesek legyünk választani.

TENG MING-TAO