HIT

A tudás dacára is

Hiszek.

Bár nincs isten fent,

Lakik odabent.

Nincs isten a kozmikus atya- vagy anyaféle értelemben, aki ellátja a gyermekeit minden jóval. Égi intézőbizottság sincs, akiktől kérvényezhetünk. Ezek a modellek nem az isteni rend leírásai, hanem kivetített archetípus-sablonok. Ha az isteniben, mint valami kozmikus családban hiszünk, folyamatos serdülőkorra rendeljük magunkat. Ha az istenit valamiféle felsőbb kormányzatnak tekintjük, a felgöngyölíthetetlen bürokrácia karmai közé kerülünk.

Mindez mégsem jelenti, hogy teljesen térjünk ki a hitünkből. Nem következik, hogy adjuk fel minden, magasabb létezőkbe vetett hitünket. Hitre szükségünk van, nem azért mert megbüntetnek vagy jutalmaznak minket valamiféle égiek, hanem mert az istenekkel csodálatosan leírhatók az átélt események. Az emberi törekvés legmagasabb megnyilvánulásait testesítik meg. Az istenek az oltáron az emberi spirituális tapasztalatok lényeges metaforái.

A hit nem rendülhet meg amiatt, hogy rossz dolgok történnek velünk, esetleg mert elveszítettük a szeretteinket. Szerencse és balsors nem az ő kezükben van, kár is hibáztatni őket. A hitet sem kell bizonygatni valamilyen objektív eseménnyel. A hit önmagát erősíti. Ha fenntartjuk, meg is kaptuk érte a jutalmunkat. Ha jobb emberekké válunk, akkor a hitünk már eredményes. Mi teremtjük a hitet, és az erőfeszítéseink hitelesítik.

TENG MING-TAO

FÉL - ELEM

Bízz a belső istenekben,
Fogadd el az áldásukat.
Illúzió szegi a valóságot.
Csak úgy léphetsz át, ha ledöföd a félelmet.

Meditációidban istenekkel találkozol. Ezek nem többek, mint saját elméd legszentebb részei - nem más lények. Belső istenségeid erővel és tudással ajándékoznak meg. Kétely és félelem nélkül fogadd el, ami utadba kerül. Megbízhatsz az isteneidben. Sosem árulnak el téged, hiszen sosem árulhatod el önmagad.

Ez a bizalom eloszlatja a félelmet, és a sajnálkozást. Megoldást találsz a belső küzdelmeidre. Az istenek elkalauzolnak egészen a valóság határáig. A túloldalon tátongó mélység - a létezés végső természete. Át azonban csak akkor léphetsz, ha levetettél minden félelmet és sajnálkozást.

Minden félelem az én érzetéből ered. Amikor megállunk a valóság határán, attól félünk, hogy elveszítjük az önazonosságunkat, ha átlépünk. Rettegünk attól, hogy elpusztulunk. Pedig mindenekelőtt a Taóból jöttünk. A Tao vagyunk. A visszatérés nem a megsemmisülésünket jelenti, hanem az eggyéválásunkat a mindenséggel. Igaz, hogy többé már nem leszünk azok, akik most vagyunk, hanem egyesülünk a Taóval. Abban az állapotban pedig semmi szükség a félelemre.

TENG MING-TAO

ISTENTISZTELET

Képek az oltáron,
Vagy képzelt képek a bensőnkben:
Imádkozunk hozzájuk,
De válaszolnak-e?

A bölcsek elmondják, milyen fontos az istentisztelet. Ezért letérdelünk az oltárok előtt, adományozunk, áldozunk. Arra tanítottak, hogy meditációnkban isteneket lássunk magunkban, és ha esedezünk hozzájuk, erőre és tudásra tehetünk szert. Mindezt nagy átéléssel műveljük, míg a mesterek ki nem jelentik, hogy nincsenek istenek. Ettől pedig teljesen összezavarodunk.
 

A szobrocska az oltáron fa és aranyfüst, a tiszteletünk azonban valódi. Az istenség belül talán semmi más, csak képzelt kép, az összpontosítás azonban nem öncsalás. Az éghez rendelt tulajdonságok lehet, csak utópista találgatások, de a példázatok esszenciája valóságos. Az istenek ekkor bizonyos filozófiákat és az emberi elme rendkívüli sokoldalúságát képviselik. Amikor tisztelgünk az istenek előtt, ezekkel a mélyebb aspektusokkal egyesülünk.

TENG MING-TAO