JELEN-TÉS

 

Villám hasítja darabokra a templomot.

Isteni harag, vagy természeti katasztrófa?

Állt egy tengerparti templom Indiában, amit egyszer villám sújtott. A vihar, amiből lecsapott, egy hatalmas hurrikán előszele volt, ami letarolta az egész környéket. A régi templomot a tetejétől a talapzatáig kettéhasította. Az egyik vége teljesen elvált az épület törzsétől, mintha lefejezték volna. Talán a karma? Az istenek büntetése? Vagy csak egy régi épület és egy szerencsétlen baleset?

A válaszod elárulja, mit tartasz a természet, a valóság felől, és hogy hiszel-e az isteni beavatkozásban. Ha azt állítod, a villám okkal hasította ripityára a templomot, akkor olyan világban élsz, ahol a bizonytalanság valami felsőbb létező szeszélyeinek mellékterméke. Ha ellenben teljesen balesetnek fogadod el ezt az esetet, akkor egyúttal elfogadod az élet véletlenségeit is. Ez a nézőpont persze nem zár ki valamilyen isteni szándékot. Mindössze azt mondja, hogy a természetben nem mindent intéznek égi bürokraták.

Egyszerű tény, hogy a templomot kettéhasította a villám. Az eset jelentését - ha van - mindenki maga határozza meg. Van, aki szerint katasztrófa, más jó dolognak tartja, míg egy harmadik szenvtelenül szemléli. Semmi eredendő nincs az esetben, ami meghatározná, mit jelent. Épp elegendő, hogy mind felismerjük, mi történt.

TENG MING-TAO

Villámcsapás

Volt egyszer egy keresztény püspök, aki egy viharos napon éppen a katedrálisban időzött, amikor egyszer csak odaállt elé egy nem keresztény asszony.

- Nem vagyok keresztény - mondta.

- Van valami, ami megvédelmez engem a pokol tüzétől?

A püspök végigmérte az asszonyt és így válaszolt:

- Nincs. A megváltásban csak azoknak lehet részük, akiket vízzel, a Szentlélek nevében megkereszteltek.

Ahogy kimondta e szavakat, villám lobbant az égen és belecsapott a katedrálisba. Az épület lángra gyúlt. A város lakói odafutottak és kimentették az asszonyt, de a püspökért semmit sem tehettek. A szent ember a tűz áldozatává vált.  (Kahlil Gibran)