A kéz nem csak markol, de ad is.
A száj nem csak ízlel, hanem beszél.
Az orr szimatol, és lélegzik is.
A szem lát, ugyanakkor mutat.
A fül fülel, és egyensúlyt tart.
A kezünk önzetlenségre tanít.
A szánk köszönésre oktat szóban és dalban.
Az orr arra int, hogy tanuljunk a környezetünktől.
A szem arra, hogy mutassunk őszinteséget és együttérzést.
A fülünk pedig az egyensúly csínját-bínját kutatja.
Valamennyi részünk ad és befogad. A viszonosság elvén működnek, ami eredendő tulajdonságuk. Ha az érzékszerveink ilyen nemesek, nem kéne nekünk is?
Egy elkötelezett ember olyan belső erőt és karizmát sugározhat, ami a hétköznapi szem számára láthatatlan. Tudományosan azt hisszük, hogy a szem csak szem, egy szerv, tapasztalatból viszont tudjuk, hogy a szem a lélek virtuális ablaka. Ahhoz, hogy jellemünket hasonlóképpen elmélyítsük, természetünk eredendő nemességének megfelelően kell élnünk. Érzékszerveink nem csak információ gyűjtő részlegek, hanem kifejezési csatornák is egyben.
TENGMINGTAO
