A spiritualitás
Alkalmazott költészet.
A metafizika
Alkalmazott metafora.
Az összes módszer, ami a Tao megismerésére rendelkezésünkre áll, a külvilágban megfigyeltek emberi dilemmára alkalmazásából született. Régen a testet az univerzum mikrokozmoszaként látták, a spirituális energiát a naphoz hasonlították, a test kettőssége megfelelt a nappal és az éj kettősének, az állatok szokásairól lemásolták az eredendő bölcsességet, és a test pszichikus központjait nyíló virágokként képzelték el. Ezeknek a képeknek az alkalmazása még ma is eredményes lehet.
A metafora lényegében a gondolatok formálásának módja. A költői felismerések gyakran kivezetnek minket a problémáinkból - a nyíló virág képét gyakran alkalmazzák meditációban. Ugyanakkor a költészet csak az elme észlelése, és semmilyen virág nem nyílik bennünk. Az emberi lények felfogják az objektív valóságot, és részben az elme költészete révén fogadják be. Enélkül nem létezne humorérzék, kreativitás, szellemiség. Mert addig, amíg össze nem kapcsolunk minden dolgot, nem menekülhetünk az elszigeteltségből, ami gyakran megfertőz.
TENG MING-TAO
