Fogadd el az áldásukat.
Illúzió szegi a valóságot.
Csak úgy léphetsz át, ha ledöföd a félelmet.
Meditációidban istenekkel találkozol. Ezek nem többek, mint saját elméd legszentebb részei - nem más lények. Belső istenségeid erővel és tudással ajándékoznak meg. Kétely és félelem nélkül fogadd el, ami utadba kerül. Megbízhatsz az isteneidben. Sosem árulnak el téged, hiszen sosem árulhatod el önmagad.
Ez a bizalom eloszlatja a félelmet, és a sajnálkozást. Megoldást találsz a belső küzdelmeidre. Az istenek elkalauzolnak egészen a valóság határáig. A túloldalon tátongó mélység - a létezés végső természete. Át azonban csak akkor léphetsz, ha levetettél minden félelmet és sajnálkozást.
Minden félelem az én érzetéből ered. Amikor megállunk a valóság határán, attól félünk, hogy elveszítjük az önazonosságunkat, ha átlépünk. Rettegünk attól, hogy elpusztulunk. Pedig mindenekelőtt a Taóból jöttünk. A Tao vagyunk. A visszatérés nem a megsemmisülésünket jelenti, hanem az eggyéválásunkat a mindenséggel. Igaz, hogy többé már nem leszünk azok, akik most vagyunk, hanem egyesülünk a Taóval. Abban az állapotban pedig semmi szükség a félelemre.
TENG MING-TAO