TEMETÉS

Ütött-kopott fekete halottaskocsi,

A sírásók a cigarettájukat babrálják.

Némelyik rokon sír, mások unatkoznak,

S van, aki csak magára gondol.

A megrendelt zenekar hamisan játszik.

Még a halálban sem találunk összhangot.

Ha közelebbről megnézel egy halottat, igazán láthatod a lelkét? Maradt ott valami abból az emberből, akit ismertél? Nem. Csak egy test, ami még csak nem is tűnik ismerősnek - bármi élteti is az embert, az már eltávozott. Elrepültek a mennybe? Vagy továbbléptek valamilyen átalakulási folyamatban? Nem tudom. A halál utáni eseményekkel kapcsolatos elméletek csak találgatások.

A temetés a hátramaradottaknak szól. Szertartás nekünk, hogy felfoghassuk, mi történt. Az ember időnként eltűnődik, hogy az, aki sír, magát sajnálja-, félti-e, vagy az elhunyt iránti együttérzésből kesereg.

Egész életünkben az egyesülést keressük. Megpróbálunk a szüleink kedvére tenni, igyekszünk jól teljesíteni tanáraink és a társadalom előtt, megpróbálunk szerelmesedni és megházasodni. Képzőművészet, zene és meditáció révén tapogatjuk az egyetemest. Mind eközben az egész életünk, minden kísérletünk hasadt. Az egyetértés és a harmónia ritka vendégünk. Hogy meddig maradnak, és milyen minőségben, azt csak az elszántságunk dönti el. Amint az elménk utat enged, már nem tartogathatjuk azokat a kapcsolatokat, amikhez ragaszkodunk.

Ne várd a halált, hogy megoldja a nehézségeidet! Addig tedd, amit kell, amíg élsz!

TENG MING-TAO

FELEMELKEDÉS

 

Fagyos reggel, kőlépcsők.

Meredek út vezet a templomhoz.

Időnként rosszul léphetünk,

De újra és újra keljünk fel.

A spiritualitás naponta gyakorlandó. Nem számít, mennyit teljesítettünk az egyik nap, folytatnunk kell a következőn. A haladás olyan észrevétlen lehet, hogy akár haszontalannak is érezhetjük az erőfeszítést, és nehéznek a másnapi felkelést, s a folytatást ugyanazzal a lelkesedéssel. Pedig pontosan ez a teendőnk.

Ha megvan az útmutatás, a tehetség és a megfelelő körülmények, akkor figyelmünket nagyrészt ennek az egyszerű, mindennapi erőfeszítésnek kell szentelnünk. Soha senki nem termett még a mennyben egyetlen ugrással. A szellemiséget egyenletes mászással érhetjük el, amilyen a hegyi templomhoz vezető nehéz utazás. A lépések száma ezrekben mérhető, az út meredek. Sokáig tart eljutni odáig, de kárpótol a kilátás útközben, és gondolhatjuk, hogy a legjobb kilátás a csúcsról nyílik. Ha elesünk, szedjük össze magunkat, és másszunk vissza újra az útra.

A szellemi élet sikerét nem a látványos események mérik, hanem a mindennapos odaadás. Ez a vasakarat, ez a mély őszinteség gondoskodik a felemelkedésünkről.

TENG MING-TAO

TUDATALATTI

Menny és pokol
A tudatalattink.

A meditáció megnyitja tudatalattink ritkán látott területeit. Amikor erre sor kerül, rendkívüli gondolatok és éberség jön elő, látszatra spontán módon. Felismerjük az addig bujkáló igazságokat, megérzünk korábban túl távolinak tartott eseményeket. De soha még senki nem lett emberfeletti a meditáció miatt. Mindössze a saját lappangó lehetőségeiket nyitották meg. Minden be van zárva a belsőnkbe, csak ki kell nyitnunk. Ezért mondják, hogy a menny bennünk van.

Ugyanígy, a múlt fájdalmai és küzdelmei időnként elképesztő vehemenciával törnek ránk. A gondokat és ellentéteket nem könnyű elűzni. Bár gyakorolhatjuk a spiritualitást, és továbbléphetünk újabb vállalkozások és kapcsolatok felé, a régi sérelmek visszatérhetnek emlékeinkben és álmainkban. Ezek nem egy másik világ démonai, nem is előző életek karmikus megnyilvánulásai - hegek a tudatalattinkban. Nem számít, milyen szorgalmasan próbálunk haladni, még rendre előtörnek fájdalmak nap mint nap. Ezért mondják, hogy a pokol is bennünk van.

Jó és gonosz bennünk csatázik. Nincs szükség rá, hogy a jelen világon túlra tekintsünk. Minden, amit meg kell értenünk, bennünk van. Mindaz, amit meg kell haladnunk - a múlt fájdalmai és hegei -, bennünk van. Az átalakulás minden ereje ugyancsak bennünk van. Csatlakozzunk rá, és az istenit csapoljuk meg.

#TENGMINGTAO

A BÉKESSÉG ITALA

Sokszor kell közlekednem hajómmal a halálon túli szakadékokon keresztül, és visszatérnem a földi partokra mennyei hazámból. Meg kell terhelnem hajómat azokkal a sóvárgó várakozókkal, akik visszamaradtak, és a szivárványszínben játszó öröm mély opál vizén vinni őket át - ahol Atyám osztja a minden vágyat lecsillapító békesség italát.

#YOGANANDA