Fáradtan nyitom ki az imakönyvemet,
Egy szent szépiaképe néz rám a borostyán lapról,
Lángoló fekete szanszkrit, különös szótagok,
Intonálok, kántálok, ismételek.
Számolom a fogadalmakat a gyöngyszemeken:
Minden elhatározás megkövesedett inspiráció.
Vannak napok, amikor az ember elszakad a Taótól, nem érdekli az áhítat, minden kiüresedettnek tűnik. Eltűnik a szellemi áldás, a mély felismerés, és az összefonódás az univerzum ritmusával. Csak kötelesség, forma és merev fegyelem marad. Próbálhat emlékezni küldetésének okára, a múlt vívmányaira, bizonygathatja céljait, és még mindig semmi lelkesedés a gyakorláshoz. Mi ilyenkor a teendő?
Egyszer-egyszer kihagyhatunk ezt-azt egy napra. Ha dühös vagy, nagy a teher, vagy megbetegedtél, akkor a legjobb, ha inkább pihensz. Ám, ha fogadalmat tettél, ha csak lustaság vagy nemtörődömség vezet, akkor fegyelmezd magad, és gyakorolj, még ha csak a mozdulatokat ismételed is. Az esetek felében legalább valami jelentős megy végbe. Máskor pedig a forma önmagában is jó gyakorlat. Hatalmas lendületet ad, ami a későbbiekben fejti ki hatását.
TENGMINGTAO
