S a végzetet
Is eloszlatod.
A végzet az életünkbe lépő zavaró erő, ami a legrosszabb pillanatban dönti romba a dolgainkat. Pedig, amit végzetnek nevezünk, csupán a saját tetteink következménye, semmi több. Minden tettünkkel események láncolatát indítjuk el, amelyek teljes egészében hozzánk kötődnek. Minél gyorsabban futunk ezek elől a kötelékek elől, annál gyorsabban követnek bennünket. Nem vághatjuk el, minden tettünk csak erősebben húzza meg a köteleket.
Itt a kulcselem az idő. A múlt eseményei hordozzák az átkot. A Tao zöldfülű követői megtanulják manipulálni a múltat, a jelent és a jövőt. Kiismerik, hogyan működnek a körülmények, és megtanulják az előnyükre fordítani azokat. A Tao haladóbb követői tartózkodnak ettől a mesterkedéstől. Ők kitörölnek minden utalást múltra, jelenre, jövőre, mint meghatározást, ezzel utasítják el a végzet fogalmát.
Ahhoz, hogy eljuthassanak egy olyan állapotba, ahol már nem nyomja őket a múlt, s a jövő nem meghatározott, rendkívül mélyen eggyé kell válni a Taóval. Ekkor a követő nem cselekszik másként, mint maga a Tao. Számukra megszűnik a végzet, ami ellenkezne velük, mert ők lesznek a lét, ők lesznek az okság, ők lesznek a Tao maga.
TENG MING-TAO
