A nap ragyog az ég közepén.
Minden dolog a fény felé fordul.
Az életben minden dolog az iránytól függ. A mi világunkban valamennyi dolog a napot követi: a bolygók körülötte forognak, az évszakok is tőle függenek. A nappal-, illetve éjszaka fogalma is a keléséhez-nyugtához kötődik. A nap uralkodó szerepet tölt be az életünkben.
Egyetlen más tevékenységi körünkben sem kerülhetünk el valamiféle központot vagy orientációt. Életünket is el kell rendeznünk, ahogyan a naprendszernek is van kapcsolatrendszere és szerkezete. Ugyanakkor minden tájolás és szerkezet alapjában véve önkényes. A napot tekintjük a világunk központjának a saját megközelítésünk szerint. Egy másik galaxisbeli szemlélő számára azonban a napunk pusztán egy gombostűnyi pont a határtalan térben. Nincs semmilyen előírás, amelynél fogva bármit valódi központnak nevezhetnénk. Ennélfogva minden elrendezés és összeállítás, a domináns elemek bármilyen kiválasztása viszonylagos, szubjektív és átmeneti.
Nincs középpont, kivéve a tudatosságunkét. Amikor a napra és a bolygók elrendezésére tekintünk, magunkat is bele kell értenünk mint megfigyelőket. Mi más alapján határozhatnánk meg, hogy mit látunk? A tudatosság része a jelenségnek. Mi állunk a központban, és nincs abszolút mérték.
TENGMINGTAO
