Lankás falusi utak,
Fehér, napsütötte falak.
Égszínkék tenger.
Gyerekek kacagnak.
Mindegy, merre megyünk a világon, mindegy, milyen nyelven beszélnek arrafelé, hány kultúra vagy kormány omlik össze, a gyermekkacaj mindenütt felemel. A felnőttek mosolya lehet féltékeny, bizonytalan, szadisztikus, kegyetlen vagy abszurd, de a játszadozó gyerekek hangja az egyszerű és tiszta cselekvés képzetét ébreszti. Nincsenek fogalmak, sem ideológiák - csak ártatlan életöröm.
Mi felnőttek ragaszkodunk a nyűgölődéshez, egzisztenciális aggodalmainkhoz és a kötelezettségekkel kapcsolatos előítéleteinkhez. Halljuk a vidám kacajokat, és talán sóhajtozunk elveszett gyerekkorunk után. Bár már nem férünk bele a régi ruháinkba, és aligha fiatalodunk vissza, de vígaszt meríthetünk a gyermeki optimizmusból. Az ő vígadozásuk valamennyiünket felderíthet.
Túl gyakran siettetnénk a gyerekeinket, hogy nőnének már fel. Pedig sokkal jobb, ha életük minden évét maximálisan kiélvezhetik. Hagyjuk, hogy azt tanulják, ami a koruknak megfelelő, hagyjuk őket játszani. És amikor a gyermekkoruk eltelik, segítsünk nekik a zökkenőmentes felnőtté válásban. A nevetésük tovább rezonál majd, örömöt és reményt szórva ránk.
TENG MING-TAO
