IDŐSZERŰ

 

Ami időszerű,

Csak egy adott helyen

És időben Időszerű.

Amikor egy ugató kutyára figyelsz, elképzelhetsz érzelmeket, fájdalmat, ellenállást, aggodalmat, azonosulást, ám valójában nincs ott más, csak hang egy hosszú és mély folyosón, ami a semmiből ered, és oda tér vissza.

Mi is küzdhetünk, mint az a kutya, de valójában semmi teendőnk nincs. Ha mélyebben megvizsgáljuk az életünket, csak némi önmagunk által kreált, öncélú értelemtarajt találunk a végtelen semmi óceánjának hullámain.

Tetteinknek csak itt és most van értelme. A következő pillanatban már eltűnnek. Csak tedd, amit tudsz, a jelenben, minden mást hagyj a maga természetes útján. Dolgozz. Moss. Meditálj. Egyél. Tanulj. Üríts. Aludj. Gyakorolj. Beszélj. Figyelj. Érints. Halj meg minden éjjel. Szüless újjá minden reggel.

TENGMINGTAO

FORDÍTÁS

 

Írd a Tao szót

A szívedbe.

Csak ezt az egy szót.

Miért keres oly sok ember idegen vallásokat? Miért van annyi idegen nyelvről lefordított filozófiánk? Igaz, mindannyian emberi lények vagyunk, van szívünk, elménk, két kezünk és lábunk. Mindünknek szükségünk van szellemiségre, de miért kacsintgatunk mindig külföldre?

Azok, akik vizsgálják a Taót, kérdezik, hogy kínainak kell-e születnünk ahhoz, hogy hasznukra váljon. Való igaz, a Tao tanulmányainak egy része csak kínaiul létezik. Az is igaz, hogy a taoizmust soha nem exportálták - szemben a buddhizmussal, iszlámmal, hinduizmussal, kereszténységgel és a judaizmussal -, és soha nem hirdették Kína öt szent hegyén túl. Elitista, hogy óvja magát a közönséges hitetlenektől. De ez a taoizmus nem a Tao, amire neked van szükséged.

Az igazi Tao nemzetiségtől, felekezettől független. Messze meghaladja még a legértelmesebb emberi lény fogalmait is, tehát egyetlen faj vagy kultúra sem mondhatja magáénak. A Tao megértésének szükségessége egyetemes, az emberek pusztán más nevet adnak neki a maguk nyelvén. A Tao magának az életnek az esszenciája, így az eleveneknek mindig megvan a lehetőségük a megismerésére. Mindig megtalálható itt és most, így hát minden őszinte kereső számára elérhető.

TENG MING-TAO

 Olvadt szikla görcsei emeltek
Három mérföld magas kúpot
Eső és szél téptek belőle száz égnek meredő ujjat.
Az idők során fák küzdötték magukat egyre feljebb a repedésekben. Millió év után keselyűk és kígyók foglaltak szállást.

Hatalmas kő, faragott falak,
Chartreuse és karmazsin zuzmódíszek.
Az ember még annál is kisebb azokon a köveken.
Meddig tart meglátni a Taót?
Addig nem láthatod, amíg fel nem adod a kivagyiságot.

Az ég és föld gigantikus mozgásaihoz, a földtani korok időtlenségéhez képest az emberiség legnagyobb tettei és emlékművei egy fű szálat sem rezdítenek meg. Megmásszuk a legmagasabb hegyeket, lemerülünk a legmélyebb tengerfenékre, olyan közel megyünk a naphoz, amennyire csak merünk, de még csak ki sem lendítjük a természet mérlegét. Felfuvalkodottságunkban az univerzum közepére képzeljük magunkat, mintha életünk jelentene valamit a csillagok, a hegyek és folyók mellett. Pedig nem. Nem remélhetjük, hogy bekerülünk az univerzum történelemkönyvébe. Lehetünk viszont jobb részei, ha jobban megismerjük.

Ha meg akarod ismerni az erőt, ami kékíti az eget, égeti a csillagokat, emeli és fenntartja a hegyeket, önti a folyókat, ringatja a tengereket, akkor rántsd le a fátylat, ami eltakarja előled a Taót.

TENG MING-TAO

INTUÍCIÓ

 

A sólyom nem töpreng vadászat közben.

Nem gondol elvekkel és etikával.

Minden, amit tesz, természetes.

Az állatok Taóhoz-közeli, egyszerű életet élnek. Nincs szükségük gondolkodásra, sem érvelésre: sosem kételkednek önmagukban. Ha éhesek, esznek. Ha elfáradtak, alszanak. Intuíciójuk szerint felelnek a nap eseményeire. Párosodnak a megfelelő idényben, és az ismereteiknek megfelelően gondozzák az utódaikat. Amikor elpusztulnak, felfalják őket a ragadozók, vagy elemészti őket a szenvtelen időjárás.

Ezzel szemben, mi emberi lények elválunk a természetes normáktól, aggódunk a cselekedetek etikája miatt. A cselekvés szélsőségei a szadistától a moralistáig terjedő skálán változnak. A Tao ezt mind mesterkéltnek és természetellenesnek tartja. Miért szakítsuk el magunkat a természettől?

A Tao követője szívesebben él teljes összhangban a Taóval, elkerülve az elmélet és a túlzott gondolkodás beavatkozását. Bár először alaposan meg kell tanulnunk a képességeket és az etikát, méghozzá oly mértékben, hogy beépüljenek a tudatalattinkba. A helyes és a helytelen mérlegelése egy helyzetben, túl lassú reakció. A megérzésünk szerint kell tennünk, ami helyes. Ott nincs helye egy cselekedet előre vetítésének, sem kételynek önmagunkban.

TENG MING-TAO

SZABADIDŐ

 

Madárcsicsergés jelzi a közelgő esőt,

Kutyaugatás csattog át az alkonyi falun.

Füstoszlop emelkedik a fenyőfák között,

Elégedett családok vacsoráznak

arany ablakok mögött.

Az élet lüktetése az üres időkben mérhető, az események közti intervallumokban. Ha meg akarod látni a Taót, fel kell ismerned ezeket a tereket. Ez szabad időt igényel, lehetőséget, hogy leülj és szemlélődj, és hogy felelj a belső késztetésekre.

Ha találsz egy helyet, ahová elvonulhatsz, az életedet úgy alakíthatod, hogy a Tao áradjon beléd. Az erdőben, vagy a hegyekben, vagy kis falvakban, ahol az idő lassabban halad, és az emberek érzékenyek a természetre, megismerhetjük a mélységet. Csak akkor pillanthatod meg a Taót, ami csupa békesség, nyugalom és a valóság természetes érzékelése, ha van időd bizonyos rendíthetetlen hit összegyűjtésére.

TENG MING-TAO

MEGÚJULÁS

Azúr öblön át arany fény suhan,

Rododendron illatától sűrű a lég.

A szélcsendes alkonyat éjszakává sötétedik,

Zengő tavacska a csendes ligetben.

Bár a világban zűrzavar uralkodik, vannak napok és helyek, ahol megengedhetünk magunknak egy kis nyugalmat. Ekkor jól tesszük, ha megpihenünk, félrehúzódunk a világbeli lét gyötrelmei és küzdelme elől, s kihasználjuk, amit kínál a sors. Ez néha egy békés naplemente, amikor a lángoló tűzgolyó megbékél a láthatárral, és elfogadás lengi be a levegőt. Máskor véletlenül egy titkos helyre bukkanunk - talán egy kis ligetre, ami rejtélyes nyugalmat ígér.

Az ilyen egyedi helyeken gyakran lelhetünk nyugalmat. Ez a csend még értékes is lehet, ha például felfigyelünk a patak mély zúgására, amit addig - lefoglaltságunk miatt - meg sem hallottunk. Valóban, időnként annyira elnyűnek bennünket a nap taposómalmi teendői, hogy megfeledkezünk feltöltődés iránti igényünkről.

A megújulás erős frissítő. A menedékbeli pihenőn felkészülhetünk feladataink folytatására.

TENG MING-TAO

ILLESZTÉK

Eső csepeg az ereszről

A természet költészete.

Szóban és írásban

Magunknak magyarázunk.

A Tao megismerése ugyanott lakik az elmében, ahol a költészet. Ezért fejezték ki magukat az ősök versekben: ugyanaz a gyors felfogás. Amikor megérintjük a Taót, nem a tudós beszél belőlünk, hanem maga a Tao szelleme. A régi szövegek részletesen írnak erről. Ezért van ilyen hatalmas különbség a tudósok és a gyakorlók szavai között, ahogy a tudósok és a költők szavai között is.

A tanulmányaink elején össze kell illesztenünk a tapasztalatainkat, és hagynunk a Taót, hogy átáramolhasson rajtunk. A Tao követői rendszeresen írnak, illetve készítenek más alkotásokat, költeményeket is önmagunk megismerésének eszközeként. Összeillesztve a tapasztalataikat segít nekik, hogy megérthessék azokat a fejlődési fázisokat, amiken éppen keresztülmennek. Amikor képessé válnak erre, az kielégíti és semlegesíti racionális elméjüket. A folyamat elsodorja az útból az intellektualizmust, és ami marad, az a tiszta, szavakon és képeken túli Tao.

TENG MING-TAO

 

SZERETKEZÉS

 

Az éjszakai zápor

Felébreszti a szerelmeseket,

És elárasztja a völgyet.

A szeretkezés természetes. Miért szégyelljük hát?

 

A fenti kijelentés egyszerűnek látszik, de valójában hatalmas kihívás ezekben a bonyolult időkben. Túl sok másodlagos jelentés rétegződött már a szexre. A vallásosak korlátozzák, az aszkéták megtagadják, a romantikus lelkek magasztalják, az entellektüelek elméleteket gyártanak róla, a megszállottak hajszolják és elferdítik. Ezeknek a műveleteknek semmi köze a szeretkezéshez. Fanatizmusból és kényszeres viselkedésből erednek. Képesek vagyunk egyáltalán nyíltan és egészségesen viszonyulni hozzá?

 

A szex nem lehetne befolyásolás, manipuláció, önzés vagy más visszaélések eszköze. Nem kellene a személyes kényszereinket és téveszméinket táplálnunk vele.

 

A nemiség legbelső személyiségünk őszinte megnyilvánulása, és gondoskodnunk kellene egészséges kifejezéséről. A szeretkezés mély rejtély, szentség, és gyakran a legbensőségesebb kötelék két ember között. Eredményeképp születhet kapcsolat, vagy gyermek, a teremtmény örökli a partnerek tulajdonságait. Az, hogy mit kapunk a szerelemtől, attól függ, mit fordítunk rá.

#TENGMINGTAO

MEGBÍZ-HATÓSÁG

Egy apa apa nélkül
Nehézkesen egyensúlyoz.
Egy mester mester nélkül
Veszélyes.

Bizalommal és várakozásokkal telve nézünk fel szüleinkre, tanítóinkra és vezetőinkre. Az ő felelősségük, hogy vezessenek, tanítsanak minket, sőt, még helyzetünket is értékeljék időnként helyettünk, ha mi magunk bizonytalankodunk. Végső soron az a feladatuk, hogy elvigyenek bennünket addig a pontig, ahonnan már tovább navigálhatunk azzal a bölcs döntésképességgel, amit segítettek kifejleszteni.

Azonban a visszaélések és tévedések lehetősége igen nagy. Ugyan ki az, akinek mindig igaza van? Egyetlen rosszkor jött tévedés zűrzavart, lelki sérüléseket vagy akár katasztrófát is okozhat. Ha kegyetlen szavakkal illetjük a gyermeket a legfogékonyabb pillanataiban, évekig húzódó problémákat ültethetünk belé. Ezért van szükségünk nagyapára, nagymesterre és a vezetők vezetőire. Ez megelőzi a hatalmi visszaéléseket. A múltban még a királyoknak is voltak bölcs tanácsadói. Mindenkinek szüksége van efféle segítségre, aki vezető akar lenni.

Valakinek végül el kell foglalnia a vezető helyet. De ki legyen az? Ezúttal ne az istenségeket, hanem egy kis gyakorlatiasságot idézzünk meg. A tapasztalat a legjobb tanító. Ezért utaznak a bölcsek állandóan, hogy próbára tegyék magukat a változó körülmények közepette. Csak így igazolhatják elgondolásaikat, és javíthatják ki a tévedéseiket.

#TENGMINGTAO

ÜNNEPLÉS - KÖZÖSSÉG

Az ünneplés láng a tél közepén,
Ami élteti a barátság tüzét,
És erősíti a közösséget.

A múltban azért ünnepeltek, hogy erősítsék a közösséget összetartó kötelékeket. Ez ma is igaz. Kulturális összejövetelek vagy csoportos ima, esetleg különleges vacsora a baráti körrel, mindannyiunknak szüksége van olyan alkalmakra, ahol találkozhatunk, és megerősíthetjük a csoportunk fontosságát.

 

Az ott érzett öröm és emelkedettség egyaránt fontos a társaságnak és az érintett egyéneknek. A csoport megerősítése elsősorban a részvételi lehetőségek kijelölését jelenti, s nem az egyének beolvasztását. Egy jó találkozó részvételt igényel - erőfeszítéseket: szervezést, munkát és hozzájárulást - cserébe testi-lelki táplálékot, hovatartozás-érzetet ad és azt az elégedettséget, hogy együtt tettünk valamit, amire külön-külön nem lehettünk volna képesek.
 

Mint minden más emberi vállalkozás, az ünnep is sebezhető a manipulációk és érdekek, a cinikus egyének önző törekvései révén. Ezeket a manővereket nehéz teljesen elkerülni, mivel egyetlen csoport sem lehet igazán egységes. Csak egyféleképp csillapítható, ha a közösség szigorúan tartja magát a céljához, bölcsen választja meg a vezetőit, a vezetők pedig igyekeznek a lehető legjobban megvilágosodni.

TENG MING-TAO

KOMMUNIKÁCIÓ

Mozdulatok, tárgyak, beszéd és szavak:
Vaskos szimbólumok révén kommunikálunk.
Azt mondjuk rájuk, „tárgyilagosak",
De nem szökhetünk el a nézőpontunkból.

Telepátia híján a félreértés örök probléma. Mozdulatok, jelek, a ki mondott és az írott szó mind félreértésekkel terhelt. Ugyanazon esemény tucatnyi szemtanúja képtelen egyetérteni abban, amit láttak. Mi mind valami mást láthatunk a cirkuszi bűvész kirakott kártyáiban. Így hát mindörökre saját szubjektivitásunk börtönében sínylődünk.

A Tao követői azt bizonygatják, hogy nincs abszolút igazság a világban, csak a kételyek szintje változik. Van, aki költészetnek, van, aki művészetnek nevezi ezt. Ettől még tény marad, hogy minden kommunikáció viszonylagos. A Tao követői gyakorlatiasak. Tudják, hogy a szavak tökéletlenek, ezért csak korlátozottan hagyatkoznak rájuk. A jelkép nem azonos a valósággal.

TENG MING-TAO 

 

BOLDOGSÁG

Ne kövessünk közönséges vezetőket,

Akik a halálfélelemre támaszkodnak,

És megváltással kecsegtetnek.

Ha igazán boldogok vagyunk,

Semmit sem kínálhatnak nekünk.

Vannak vezetők, akik fenyegetéssel toboroznak követőket. A halált hívják segítségül, hogy jó viselkedésre kényszerítsék, és a paradicsom felé terelgessék a népet.

    Mások nagy ígéretekkel csábítanak. Áldást ajánlanak az elégedetleneknek. Sikert a kishitűeknek. Elfogadást a magányosoknak.

    Ám, ha nem féljük a halált, és boldogok vagyunk, ugyan mi kínálni-valójuk marad az ilyen vezetőknek? A spiritualitás a mindennapi élet része, nem hivatalnokok által osztott alamizsna. Az igazi spiritualitás szabadulás, nem csak a valóság, hanem a vallás káprázatából is. Ha megszabadulunk a halálfélelemtől, megtanuljuk megőrizni egészségünket, és az élet megértésének ösvényére lépünk, nem marad más, csak boldogság - mi szükség akkor hamis vezetőkre?

TENG MING-TAO

KEZDEMÉNYEZÉS

KEZDEMÉNYEZÉS

Ne tévesszen meg

A kaleidoszkóp szerű valóság.

A bölcsesség és tettrekészség erejével

Maradjunk távol a zavarodottságtól.

A világ miriád valóság orkánja, ám nem hagyhatjuk, hogy elsodorjanak az örvények. Azzal elveszítjük magunkat és a valódi központunkat, ahonnan mindennek a megértése ered. Cselekednünk kell, de a megfelelő módon.

 

A tetteket az intellektus és a tapasztalat irányítsa. A tanítóktól, az idősebbektől és másoktól tanulunk. De a tanultakat ki is kell próbálnunk a világban. Nem elég egyszerűen meditálni, nem elég a puszta elméleti ismeret. A bölcsességhez gyakorlatra is szükségünk van.

 

Csak amikor a bölcsesség, a bátorság, az időzítés és a kitartás együtt van, tehetünk szert a kezdeményezés szilárd alapjára. A tett legyen teljes. Tisztára kell égnie, nem hagyhat elágazásokat, sem egyéb maradványokat. A tett, ami pusztulást, sérelmeket vagy rendetlenséget hagy maga után, nem megfelelő. Akkor a kezdeményezés elégtelen, és a Taót el nem érhetjük.

 

TENG MING-TAO

 

SPEKTRUM

 

A tiszta fény minden szint magába foglal.

Ezért színtelen.

A sokféle szín csak akkor jelenik meg,

Amikor az egység széttöredezik.

Amikor a tiszta napfényben fürdünk, annyira ragyogó, hogy sem a színeket, sem más részleteket nem tudunk megkülönböztetni a forrásától. De amikor a fény egy szitakötő hártyavékony szárnyain, vagy az eső pára fátylain szűrődik át, vagy akár ha a bőrünkhöz ér, milliónyi apró szivárványra bomlik. A világ színekben pompázik, mert a miriád felszín és mintázat a fényt számtalan, egymást átfedő dimenzióra tördeli.

Hasonló igaz a Taóra is. Tiszta állapotában magába foglal mindent, ezért nem mutat semmit. Ahogy a tiszta fény is tartalmaz minden szint, mégis színtelen, úgy lappang minden létezés is megkülönböztetés nélkül a Taóban. Ezért nem mutat tehát semmit. Csak mikor a világunkba lép, robban szét a Tao miriád dologra. Azt mondjuk, minden a Taónak köszönheti a létét. Ám ezek a dolgok csak a nagy Tao töredékei.

A színes fényeket elegyítve ismét ragyogó, tiszta fényt kapunk. Ezért beszélnek a Tao követői állandóan a visszatérésről. Egyesítik életük valamennyi tartományát, és minden különbözőt egyetlen egésszé olvasztanak. Az egységben nem lehet sokféleség. Amikor tudatunk ráhangolódik a Taóra, csak ragyogás marad, és minden szín eltűnik.

TENG MING-TAO

EGYÜTTMŰKÖDÉS

 Együttműködés másokkal.
Észlelés, tapasztalat, állhatatosság.
Tudd, mikor vezess, tudd, mikor kövess.

Amikor csatlakozunk egy szövetséghez, fokozatosan és szervesen beilleszkedünk abba a szervezetbe. A kapcsolatot a kölcsönös befolyásolás jellemzi: óvatosan terelgetjük a közösséget, és fordítva, minket is formál a társaság, akikkel találkozunk.

    Mások befolyásolásához észlelés szükséges. Tudnunk kell, mikor cselekedjünk, és mikor maradjunk tétlenek, mikor fogékonyak ránk a többiek, és mikor falra hányt borsó minden szavunk. Magától értetődik, hogy ehhez tapasztalat kell, amire számos kapcsolatban tehetünk szert - a családi társaságoktól a közösségi szervezetekig -, ahol finomíthatjuk a megfelelő érzékenységet. Idővel mind a frusztráció, mind a siker pillanatai beköszöntenek, ám némi kitartás mindkét esetben jelentős előnyt jelent. Ha keresztezik a kezdeményezéseinket, akkor ki kell tartanunk, ha másképp nem, a helyzetünkben, esetleg javítva rajta, ha lehetőségünk adódik. Ha viszont sikerrel járunk, sem bízhatunk mindent kizárólag a karizmára, hanem tovább kell dolgoznunk azon, hogy megtudjuk, mit szándékozik tenni a csoport Az igazi vezetés a kezdeményezés és alázat keveréke. A legjobb vezető háttérben marad, irányít, de nem vonja a személyére a figyelmet. Amíg a közösség tart valamerre, a vezető elégedett. Tekintélyt nem lehet szerezni, azt az emberek adják, amikor felismerik, hogy a vezető szinte észrevétlen befolyásának köszönhetik a sikert.

 

TENG MING-TAO

HÉTKÖZNAPI

 

Napernyő, verőfény, tájkép, szikrázó ég.
A szavak szűkösek a fenségeshez.
A hétköznapiban rejtezik a szentség.

Senki nem tudja leírni a szellemit, hacsak össze nem veti a mindennapi dolgokkal. Az egyik irat a „védelem ernyőjeként" írja le az isteni igét. Egy másik arról beszél, hogy Isten a fény. A mennyet az égben feltételezik, és még a legprűdebb aszkéták is erotikus képekkel írják le a megvilágosodást. Metaforához kell folyamodniuk, ha az isteniről akarnak írni.

Felfedeztek ezoterikus nyelveket, hogy megtévesszék a kívülállókat. A szent szavak mindig érthetetlenek a beavatatlannak. Csak azután foghatja fel üzenetüket az ember, miután megtanulta olvasni őket. Amikor megleltük az igazságot, amire a szavak utalnak, már nem foglalkozunk a képekkel.

Amikor összeállítandó bútort vásárolsz, követed a szerelési útmutatót, de nem hajbókolsz a kézikönyv előtt. A spirituális megvalósítással sincs másképp. Miután elérted, az útmutatók háttérbe kerülnek. A megszerzett szellemiség nem különbözik a futballtól, amit játszol, a tervedtől, amin dolgozol, az autótól, amit vezetsz és a párodtól, akivel szerelmeskedsz. Ha mindig rendkívülinek tekinted a Taót, akkor mindörökre ismeretlen, rajtad kívül álló marad - mítosz, képzelgés, megnevezhetetlen. De amint megismered, a tiéd lesz, beépül a mindennapi életedbe.

TENG MING-TAO

ELNYELÉS

Karmazsin fény szűrődik át a fenyőfa árnyékán.
A lemenő nap megpihen az óceánban.
Az éjszaka követi a napnyugtát.
A nappal kergeti a menekülő Holdat.

Túlságosan gyakran gondoljuk statikusnak az elnyelést: a víz felszívódik a szivacsba, és ott marad. Pedig a valódi elnyelés az élet fejlődésének teljes vállalása habozás és ellentmondások nélkül. A természetben nem létezik elidegenedés. Minden tartozik valahová.

Csak mi emberek tartjuk távol magunkat ettől a folyamattól. Ragaszkodunk a civilizációhoz, a személyes terveinkhez, csip-csup érzelmeinkhez. Eltaszítjuk magunkat a folyamattól, még akkor is, ha epedezünk a szeretet, a társaság, a megértés és az eggyé válás után. Állandóan legyőzzük önmagunkat rosszul időzített kételyeinkkel és követelődzéseinkkel, vagy pedig hagyjuk, hogy a gyűlölet és a gőg elhomályosítsa az érzékelésünket. Elidegenedésünk önmagát gerjeszti.

Mindeközben minden, ami természetes, zavartalanul áramlik tovább. Magunkat is hagynunk kell, hogy szabadon belevonódjunk a természeti folyamatokba, és elnyelődjünk. Azután az események olyan maguktól értetődően követik egymást, ahogy a Nap és a Hold, és minden úgy alakul, ahogy lennie kell.

TENG MING-TAO 

 

ALAKÍTÁS

A fazekas korongozik.
A középponttól a kész edényig
Bontakozik az alak, ahogy fogynak a változatok.
A lágy megkeményedik.

Amikor a fazekas nekilát egy új edénynek, először vesz egy darab agyagot, gömbformára gyúrja, majd rádobja a korongra. Nem feltétlenül találja el a korong közepét, ezért gondosan formálja, míg szabályos henger nem lesz. Fordulóról fordulóra nyújtja és összenyomja. Először olyan, mint egy torony, azután inkább egy húsos gombára hasonlít. Csak miután többször felhúzta, majd összenyomta, kezdi lassan gyúrni, amíg az edény falai ki nem emelkednek a korongból. Nem gyurmázhat vele sokáig, mert az agyag elkezd fáradni, azután összeesik. Megadja neki a megálmodott formát, majd félreteszi. Másnapra bőrkeményre szárad, így a fazekas megfordíthatja, hogy megformázza a talpát. Néhány díszt is bekarcolhat a falába. Végül kiégeti, és azután már csak a színét variálhatja, az alakját már nem.

Hasonlóképpen alakítjuk mi is az élethelyzeteinket. Meggyúrjuk valamelyest, majd életünk középpontjába vetjük. Nyújtjuk és tömörítjük, vizsgáljuk a dolgok természetét. Ahogy alakítjuk az adott szituációt, szem előtt kell tartanunk, milyen alakot akarunk a dolgainknak. Minél inkább közeledik valami a befejezéséhez, annál jobban körvonalazódik. Fogynak a változtatási lehetőségeink, amíg teremtményünk teljes hatásában meg nem jelenik. Hogy szépséget hoz-e vagy csúfságot, sikerrel jár, vagy kudarcba fúl, az az alakítás folyamán dől el.

#TengMingTao

PUSZTÍTÁS ÉS GYÓGYULÁS

Gyógyulás

A tűz kihűl.
Elsimul a víztükör.

Nem számít, milyen szélsőséges egy adott helyzet, idővel megváltozik. Semmi sem tart örökké. A hatalmas erdőtűz kioltja önmagát, a háborgó tenger megnyugszik. A természeti események ellentéteik keresésével egyensúlyozzák ki önmagukat, és ez az egyensúlyra törekvő folyamat minden gyógyítás lényege.

Ehhez a folyamathoz idő kell. Ha a szóban forgó esemény nem jelentős, akkor csekély kiegyensúlyozó erő elegendő. Ám, ha a lendület óriási, akkor napokba, évekbe vagy akár élethossznyi időkbe telhet, mire a dolgok újra egyensúlyba rendeződnek. Valójában, ezek nélkül az apró egyensúlytalanságok nélkül nem létezne mozgás az életben. Az egyensúlytalanság tartja fenn az élet változékonyságát. A teljes központosítás, a teljes egyensúly csak pangást hozna. Az élet nem más, mint folyamatos pusztítás és gyógyulás, újra meg újra.

Ez az oka annak, hogy a bölcsek még a legnagyobb zűrzavar közepette is türelmesek. Akár betegség, akár balszerencse, akár saját haragjuk felel az egyensúlytalanságért, tudják, hogy a felfordulást gyógyulás követi.

 

#TengMingTao