HIT

A tudás dacára is

Hiszek.

Bár nincs isten fent,

Lakik odabent.

Nincs isten a kozmikus atya- vagy anyaféle értelemben, aki ellátja a gyermekeit minden jóval. Égi intézőbizottság sincs, akiktől kérvényezhetünk. Ezek a modellek nem az isteni rend leírásai, hanem kivetített archetípus-sablonok. Ha az isteniben, mint valami kozmikus családban hiszünk, folyamatos serdülőkorra rendeljük magunkat. Ha az istenit valamiféle felsőbb kormányzatnak tekintjük, a felgöngyölíthetetlen bürokrácia karmai közé kerülünk.

Mindez mégsem jelenti, hogy teljesen térjünk ki a hitünkből. Nem következik, hogy adjuk fel minden, magasabb létezőkbe vetett hitünket. Hitre szükségünk van, nem azért mert megbüntetnek vagy jutalmaznak minket valamiféle égiek, hanem mert az istenekkel csodálatosan leírhatók az átélt események. Az emberi törekvés legmagasabb megnyilvánulásait testesítik meg. Az istenek az oltáron az emberi spirituális tapasztalatok lényeges metaforái.

A hit nem rendülhet meg amiatt, hogy rossz dolgok történnek velünk, esetleg mert elveszítettük a szeretteinket. Szerencse és balsors nem az ő kezükben van, kár is hibáztatni őket. A hitet sem kell bizonygatni valamilyen objektív eseménnyel. A hit önmagát erősíti. Ha fenntartjuk, meg is kaptuk érte a jutalmunkat. Ha jobb emberekké válunk, akkor a hitünk már eredményes. Mi teremtjük a hitet, és az erőfeszítéseink hitelesítik.

TENG MING-TAO

ÖN - ELÉG - ÜLTSÉG

 

 

A kevés tudás veszedelmes dolog, mert a hívő önelégült és hiú lesz, és abbahagyja Isten mélységeinek keresését. Aki szabad az önhittség önző érzésétől, csak az válhat mindjobban szellemivé, míg eggyé nem lesz Istennel. Az alázatos hívőben nincs üresség és kicsinyesség. 

#YOGANANDA

SZÉPSÉG - TERROR - TUDÁS

Az élet
Szépség,
Terror,
Tudás.

A Tao követésének döntő tényezője a tudás keresése. Az önművelésbe fektetett minden fáradtság célja, hogy alkalmassá tegyük magunkat erre a keresésre. Időnként nem kellemes, amit tanulunk. A tanulással megpillantjuk, milyen az élet valójában, és ezt nehéz elviselni. Ezért olyan lassú a szellemi fejlődés: nem mintha visszatartanák tőlünk a titkokat, hanem azért, mert túl kell lépnünk az érzelgésen és a félelmeken, mielőtt magunkévá tehetnénk.

A terror az egész életet fenyegeti. Ez a szenvedés, ez a fájdalom. Mélyen legbelül mind rettegünk, és ez csak keveseket hagy egészben közülünk. Az élet borzalma kísért, ránk támad, rút sebeket ejt. Védekezésképp kergetjük a szépséget, tárgyakat gyűjtögetünk, szerelembe esünk, kétségbeesetten próbálunk valami tartósat alkotni az életünkben. A szépséget tekintjük egyedül értékesnek ebben a létben, de nem takarhatja el a gorombaságot, erőszakot, a baleseteket és igazságtalanságot.

Csak a tudás szabadít meg ettől a félelemtől. Ha meglátnánk a teljes igazságot, nem bírnánk elviselni. A szép és a szörnyűséges részletek tesznek minket emberivé, és amikor a tudás azzal fenyeget, hogy rávilágít dőreségeinkre, rájövünk, hogy még nem készültünk fel arra, hogy hátrahagyjuk őket. Ekkor a függöny újra lehull, és mi tovább meditálunk előtte, próbálván felkészíteni magunkat a pillanatra, amikor teljesen szét merjük húzni.

#TENGMINGTAO

Nem a tudás az első!

A tudáshoz az kell, hogy az ember lásson, de ahhoz, hogy az ember lásson, ébernek kell lennie.

 Ha jelen vagy a mostban, éber vagy. Ha éber vagy,  látsz. Ha látsz, tudsz.