Három tudati állapot van. A susupti, -
melyet álommentes állapotnak is nevezhetünk - a legtisztább, legmélyebb,
legmagasabb alvás. Aztán van a swapan, az álomállapot, és végül a
jagriti, az ébrenlét. Mély álomban a léleknek megvan a lehetősége, hogy
egyik tudati síkról a másikra repüljön. Lényünkön belül számos
tudatréteg van, de amikor a világ sürgés-forgásában dolgozunk,
beszélgetünk, és társaságba járunk, a belső lény összepréselődik, és a
léleknek nincs lehetősége rá, hogy repüljön. Amikor a külső világban
vagyunk, és mindenféle dolgok jutnak külső elménkbe, minden csupa
nyugtalanság. De mély álomban az egész lény lecsendesül, és a lélek
repülhet, mint a madár, egyik tudati síkról a másikra. Amikor a lélek
mindenféle akadály nélkül teszi ezt a repülést, belső lényünkben minden
ajtó és ablak automatikusan kinyílik. Amikor a belső ajtók mind nyitva
állnak, és a lélek repül, a külső lény eggyé válik az Istenivel, és
megtapasztalja a gyönyör tudatát.
