Az alázat annak a tudatosításából ered, hogy Isten az adományozó, nem te. Mikor látod már be, hogy hogyan is lehetnél büszke bármilyen elért eredményed miatt? Gondolj mindig arra, hogy bármit teljesítesz, azt Isten végzi rajtad keresztül.
Két kézzel kapunk Isten élet-ajándékai - napsugár, táplálék, sok-sok más áldás - után, de amint elfogadtuk jóságát, azonnal elfeledkezünk az Adományozóról. Ha adtál valakinek egy rendkívüli ajándékot, és az soha meg nem köszönte, nem is törődött veled többé, milyen fájdalmasan érintett! Így érez Isten is az Iránta tanúsított közönyünk miatt.
Az Urat kitartó áhítattal keresve lehet csak megtalálni. Ha az Adományozó után, az Alkotó után vágyakozol, és nem adományai után, akkor segít, hogy megtalálhasd őt.