NINCS MÁS ÚT

 

Elválunk a keresztútnál,

Mész tovább az örömeiddel és gondjaiddal,

Engem is kísérnek az enyémek.

Egymagamban immár, lenézek az útra,

Mindenki járja a maga ösvényét.

Az emberek útjai rövidke időre futnak össze, amikor barátságokat kötnek, de ettől csak annál értékesebbek ezek az idők. Akkor a legjobb, ha kölcsönösen támogatjuk egymást, és osztozunk a terheken. Amikor elfogadunk valamit valakitől, próbáljunk meg adni valamit cserébe. Ez alapvető. Senki nem támaszkodhat valaki másra, illetve nem várhatja, hogy sokáig cipeljék őt a vállukon. A barátok menjenek egymás mellett, amíg az útjuk együtt vezet anélkül, hogy függővé válnának egymástól.

Kötelezettségről szó sem lehet. Ha segíthetek valakinek megtenni valamit, akkor habozás nélkül segítenem kell anélkül, hogy jutalmat vagy viszonzást várnék. Ha van valami, amit meg kell tanulnom, és a társam meg tudja mutatni, akkor alázattal el kell fogadjam. Senki nem „birtokolja" a tudást. Szabadon megosztandó.

Minden találkozásban ott rejlik a búcsú. Semmi sem tart örökké. A mulandóság adja az élet hevét. Mindenki magáért felel. Nincs más út, amin járhatsz, csak a magadé.

TENG MING-TAO

FELEMELKEDÉS

 

Fagyos reggel, kőlépcsők.

Meredek út vezet a templomhoz.

Időnként rosszul léphetünk,

De újra és újra keljünk fel.

A spiritualitás naponta gyakorlandó. Nem számít, mennyit teljesítettünk az egyik nap, folytatnunk kell a következőn. A haladás olyan észrevétlen lehet, hogy akár haszontalannak is érezhetjük az erőfeszítést, és nehéznek a másnapi felkelést, s a folytatást ugyanazzal a lelkesedéssel. Pedig pontosan ez a teendőnk.

Ha megvan az útmutatás, a tehetség és a megfelelő körülmények, akkor figyelmünket nagyrészt ennek az egyszerű, mindennapi erőfeszítésnek kell szentelnünk. Soha senki nem termett még a mennyben egyetlen ugrással. A szellemiséget egyenletes mászással érhetjük el, amilyen a hegyi templomhoz vezető nehéz utazás. A lépések száma ezrekben mérhető, az út meredek. Sokáig tart eljutni odáig, de kárpótol a kilátás útközben, és gondolhatjuk, hogy a legjobb kilátás a csúcsról nyílik. Ha elesünk, szedjük össze magunkat, és másszunk vissza újra az útra.

A szellemi élet sikerét nem a látványos események mérik, hanem a mindennapos odaadás. Ez a vasakarat, ez a mély őszinteség gondoskodik a felemelkedésünkről.

TENG MING-TAO