Hajnalban ragyog a látóhatár.
Alkonyatkor elcsitul az ég.
A hajnal és az alkonyat együtt mérik a napot. Amikor a nap felkel, a hold leszáll. Amikor a hold kél, a nap nyugszik. Ez jelenti a létezés ciklusát, mert e váltakozás nélkül az univerzum ereje kimerülne. Amikor a nap eléri a zenitet, pályájának csúcsát, elkerülhetetlenül elindul lefelé, a nadír, a mélypont felé. Minden esemény - beleértve terveinket és tevékenységeinket - ugyanezt a mintát követi.
Bölcs az, aki ismeri az élet körforgásait, és tudja, hol található rajtuk egy adott körülmény, aminek részesei vagyunk. Ha el akarunk nyújtani valamit, kapcsoljuk össze valamilyen felfelé ívelő tevékenységgel. Ha valamit el akarunk pusztítani, akkor csak vezessük el a tetőpontjára, mert a zenitje után minden dolog hanyatlani kezd.
Az emberek túl gyakran bizonytalankodnak affelől, hol is állnak az életben. Fontos, hogy mind rövid, mind hosszú távon megvizsgáljuk. Ha tíz év alatt messzire akarunk jutni, akkor minden évben hosszú utat kell megtennünk. Ha hosszú utat akarunk megtenni évente, akkor gondoskodjunk róla, hogy minden nap tegyünk valami lényegest. Az élet körforgásai segítségével állítsunk fel mércét az életünkben, majd rendezzük el a terveinket a választott mértékegységnek megfelelően. Ezután már nem kell tartanunk attól, hogy nem tudjuk, mennyit haladtunk.
TENG MING-TAO
