A mennyet s a poklot is magadban hordozod:
Bármelyiket kívánd, mindenhol azt kapod!
Oly sokáig elfordultál attól, Aki Vagy, hogy elfelejtetted, Ki Vagy. Nem véletlenül történt így; nem egyszerűen így alakult. Mindez az isteni terv része, mert nem jelenthetnéd ki, nem teremthetnéd meg, nem tapasztalhatnád meg azt, Aki Vagy - ha már az volnál. Először fel kellett számolnod (elvetned és elfelejtened) a Hozzám fűződő kapcsolatodat, hogy aztán teljes megteremtésével - felidézésével - egészen megtapasztalhasd. Mert a legmagasztosabb vágyad - egyúttal az Én legmagasztosabb vágyam - az, hogy az Én részemként tapasztald meg önmagad. Ilyenformán te abban a folyamatban vagy, melynek során önmagad megteremtésével, minden egyes pillanatban megújulva, megtapasztalod önmagad. Akárcsak Én. Rajtad keresztül. Érted a kapcsolatot? Felfogod a következményeit? Szent együttműködés ez - valójában szent egyesülés.
Ha a fizikaiban hiányzik a TISZTASÁG, akkor a teljes siker, Isten teljes manifesztációja nem érhető el. Részleges spirituális sikereket elérhetsz, de ezekben is keserűen csalódsz, ha a természetedben a TISZTASÁG nem alapozódott meg. Külső természeted minden részében létre kell hoznod a TISZTASÁGOT, fizikai, vitális és mentális világodban egyaránt. Akkor minden amit teszel, minden ami vagy, minden amit birtokolsz, TISZTASÁGGAL töltődik fel. A TISZTASÁG nem valami gyenge, vagy negatív dolog, hanem lélekteljes és dinamikus. A TISZTASÁG olyan valami, amit a végtelen Energia és a Legfelsőbb hajlíthatatlan gyémánterős akarata állandóan táplál.
A történeti, főként az újkori ember abban a tévedésben él, hogy az intenzív művelés szellemét magának kell megteremtenie, a célt magának kell megállapítania, a színvonalat magának kell megalkotnia, az eszméket magának kell kigondolnia. Énjét arra fordítja, hogy a szellemet, a célt, a színvonalat, az eszméket kitalálja. Ezt a kitalált szellemet aztán kultúrának hívja. Nem tudja, hogy az intenzív művelés szellemét nem kell kitalálni. Kezdettől fogva kinyilatkoztatásszerűen megvan, és ha a szent könyvek írásban nem is őriznék, őrizné az emberi lélek változatlan és megváltoztathatatlan érzülete. Azt, hogy mit kell tenni, milyen tevékenységet kell folytatni, milyen színvonalat kell fenntartani, milyen eszméket megvalósítani, azt az emberben élő szeretet szelleme öröktől fogva tudja. Az erők az emberben nem azért vannak, hogy új szellemet találjanak ki. Ez különben nem is lehet; ami egyénileg lehet, az egyes-egyedül az egyetemes szellem törvényének, annak, amit a hinduk dharmának hívnak, csak eltorzítása. S amikor a történeti ember az egyetemes szellem törvényének helyébe saját Énjének akaratát tette, a szellemet tényleg el is rontotta. Az erők nem az új szellem feltalálására, hanem az örök és egyetemes szellem megvalósítására valók. Ezt az örök és egyetemes szellemet őrzi a hagyomány, amely kezdettől fogva kinyilatkoztatásszerűen minden népnél megvolt, megvan és meglesz. A kultúra tehát nem valamely eddig sehol se volt szellem feltalálása, valamely színvonal kitűzése, cél megteremtése, hanem a hagyomány által őrzött szellem realizálása.