Minden alkalommal, amikor a lélek testbe költözik, a test evoúciója fehér birkaként kezdődik el, egy intelligens, engedelmes állat születése egy családnak nevezett hordában. Ez az új emberi lény megtanul alkalmazkodni, aláveti magát szülei parancsainak. Mivel testének még nincs hozzáférése lelkéhez, egy átmeneti főnököt kreál – az egót.
Ahogy a test egyre több tapasztalatot szerez, úgy válik az egó egyre individualizáltabbá. Ez azt jelenti, hogy személyisége egyre erősebbé válik, és egyre nagyobb hajlandóságot mutat, hogy kinyilvánítsa különbözőségét, még akkor is, ha emiatt kizárják a hordából. Felébredt a fekete birka! A személy függetlenné válik, és visszautasítja az engedelmességet. Mind a fehér birkák, mind a feketék végül is belehalnak a félelembe és a kimerültségbe, hacsak meg nem válaszolják a következő kérdést: „Mi a fenét keresek én itt?”
Ahogy a test egyre több tapasztalatot szerez, úgy válik az egó egyre individualizáltabbá. Ez azt jelenti, hogy személyisége egyre erősebbé válik, és egyre nagyobb hajlandóságot mutat, hogy kinyilvánítsa különbözőségét, még akkor is, ha emiatt kizárják a hordából. Felébredt a fekete birka! A személy függetlenné válik, és visszautasítja az engedelmességet. Mind a fehér birkák, mind a feketék végül is belehalnak a félelembe és a kimerültségbe, hacsak meg nem válaszolják a következő kérdést: „Mi a fenét keresek én itt?”
A kipattanó válasz: „Azért vagyok itt, hogy kibontakoztassam magam”. Azért jöttem ide, hogy akként, aki valójában vagyok, a legfőbb teremtőként nyilvánuljak meg. Így születik meg a független paripa, aki lelkének engedelmeskedik, nem pedig egójának. Pontosabban: az egó fokozatosan feloldódik, és a fizikai, vitális és mentális testek a lélek köré csoportosulnak. Csak néhány ember éri el a következő szintet – a szárnyas paripát –, mert ez megköveteli az emberi vágyakról és szükségletekről való lemondást. Az ilyen ritka lények a mindennapi életük összes teremtményével azonosulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése