HAJRÁ MINDENNAPI MENNYORSZÁG!

Végre teljes az életem
Kevés, mi jut a földön
Hová vágyam repített
örömök és szenvedések,
de mégis ez kellett nekem.

Bíztam mindenek felett,
hogy egyszer mégis meglelem
az Édent, mi elveszett.

Éreznem kell azt, hogy élek lankadatlanul,
és hogy vágyam teljesül.

Éreznem kell azt, hogy élek,
és hogy jó volt minden tettem.

Az maradtam, aki voltam,
nem változtam, csak aludtam.

Talán sosem volt esélyem,
csak az ösztön, hogy túléljem.
Add, hogy boldog legyek,
erős és szabad,
hadd leljek önmagamra.

Lássam, hogy kel fel a Nap.
Itt vagyok, és ez az én életem.
Az Éden még nem veszett el,
valahol biztosan rám lel.

Éreznem kell, élem az életem.

SZEMLÁTOMÁST - ÉRTELEMLÁTOMÁST

Az értelem akkor kezd élesen látni, mikor a szem ereje tompulni kezd.

TEST - LÉLEK - SZELLEM

Háromlényegű teremtmények vagytok, de a legtöbb ember csak testi létét gyakorolja. Harmincéves kor után még az elméről is megfeledkeznek. Senki sem olvas többé. Senki nem ír. Senki sem tanít. Senki sem tanul. Az emberek megfeledkeznek az elméről. Nem táplálják. Nem fejlesztik. Nem juttatják új információhoz, és csak a szükséges mértékben engedik reagálni a külvilágra. Az elme koplal. Az elme szunnyad. Elbambul. Mindent megtesztek azért, hogy kikapcsoljátok. Tévé, mozi, ponyvák. Bármit inkább, csak ne kelljen, ne kelljen, ne kelljen gondolkodni.

KÖVETŐBŐL ÖNMAGADRA TALÁLSZ

Ha kizárólag mások törvényeit követed, akkor nem fejlődsz, hanem engedelmeskedsz.

ÁRULÁSOK ÁRULÁSA

Ha elárulod önmagad,
hogy ne árulj el másokat,
az ugyancsak árulás.
A Legsúlyosabb Árulás.

MENNYBEMENETEL

A lélek hosszú útja végén egyedül és meztelenül áll teremtője előtt.

HA FRUSZTRÁL A TEVÉKENYSÉG, AMIT MUNKÁNAK HÍVSZ

Bármilyen munka, még a legalacsonyabb is, el tud vezetni az istenihez, ha a megfelelő attitűddel végezzük.

VISSZATÉRÉS ISTENHEZ - ISTENI ÖNMAGADHOZ

Az Istenhez való visszatérést, az embernek önmagához való visszatérésének kell megelőznie. Szabaddá kell tudni tennem magam; meg kell szabadulnom anyagtól, alacsony kívánságoktól, hajlamoktól, hogy szabadon Istennek tudjam adni magam.

VÁLJ SZENTTÉ!

Az ember szentelje meg lényét teljesen; és ez a megszentelt lény szentelje meg a világ minden tevékenységét. A világ tevékenységei pedig szenteljék meg az egész természetet, és ez a megszentelés érje el azokat, akik még igazságtalanok, sötétek, gonoszak és bűnösök.

TE HOL VAGY EBBEN?

Buddha az emberek három fõ csoportjának adott tanításokat.

1. Azoknak, akik a szenvedést akarták elkerülni, az ok és okozat összefüggésérõl tanított.
2. Azok számára, akik másokért akartak minél többet tenni, az együttérzésről és a bölcsességről beszélt.
3. Azokkal pedig, akiknek erős bizalmuk volt saját és mások buddha-természetében*, a tudat közvetlen tapasztalatának látásmódját osztotta meg, amit Nagy Pecsétnek (tibetiül Csagcsen, szanszkritül Mahamudra) neveznek.

 Az elsőt ezek közül a szintek közül Kis Útnak vagy Theravádának hívják, a másodikat Nagy Útnak vagy Mahajánának, a harmadikat pedig Gyémánt Útnak vagy Vadzsrajánának.

*(Buddha-természet: mindenki képes a megvilágosodásra, üdvözülésre,)

AZ IDŐ ÉLET

Hallgassatok az intő szóra:
Már az éjfélt üti az óra.
Ébredjetek, őrködjetek,
most lopják az időtöket.

MEGFIGYELNI, DE NEM MAGUNKBA SZÍVNI

A megfigyelés egy olyan csendes képesség, amit meg kell tanulnunk, ha világosan fel akarjuk mérni, hogy milyen pozitív változásokra van szükség egy adott szituációban, vagy egy bizonyos személy vonatkozásában. Ha nem tanuljuk meg a megfigyelésnek ezt a művészetét, akkor csak reagálunk, és magunkba szívjuk a személy vagy szituáció negativitását. Elmerülünk a „Mi a baj? / Az a baj...” futóhomokjában, ami meggátol bennünket abban, hogy a helyére tegyük a dolgokat. Amikor a negatív érzelmeket magunkba szívjuk, és feltöltődünk azokkal, elnehezülünk, és reménytelenül földhözragadttá válunk. Amikor kívülálló, független megfigyelők vagyunk, ez azt jelenti, hogy a tudatunk állandóan világos és szabad, tehát nyitott az új perspektívák felé, és így tanulunk meg figyelemmel meghallgatni másokat, és ráhangolódni mások valóságára.

A VÉGSŐ SZABADULÁS - 2. mese

Ha a labirintus nem más, mint a múlt, az emlékezet, e vakond lét alapja, ami egy időegyenesre feszít ki téged, akkor a támpont ehhez képest maga az időtlenség. Amikor azt mondod: az életem egy pillanat. Egyetlen egy, mindent magában foglaló pillanat. És mint ilyen könnyen legyőzhető, mert a markomba tudom fogni. Addig uralkodik rajtam, amíg benne haladok. De ha azt mondod, ez egy pillanat, ami valahonnan nézve nem nagyobb, mint egy üveggolyó, azonnal belehelyezkedsz ennek a „valahonnan-nak” a perspektívájába. (kitt-katt a képre)

"BÉKÉS" ÖNMAGAM MELLETT ÉLÉS

Az emberek utaznak, hogy csodálják a hegyek magasságát, a tenger óriás hullámait, a folyók hosszú kanyarulatait, az óceán mérhetetlen kiterjedését, a csillagok mozgását az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.