Ha a labirintus nem más, mint a múlt, az emlékezet, e vakond lét alapja, ami egy időegyenesre feszít ki téged, akkor a támpont ehhez képest maga az időtlenség. Amikor azt mondod: az életem egy pillanat. Egyetlen egy, mindent magában foglaló pillanat. És mint ilyen könnyen legyőzhető, mert a markomba tudom fogni. Addig uralkodik rajtam, amíg benne haladok. De ha azt mondod, ez egy pillanat, ami valahonnan nézve nem nagyobb, mint egy üveggolyó, azonnal belehelyezkedsz ennek a „valahonnan-nak” a perspektívájába. (kitt-katt a képre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése