Szeretteinkhez való ragaszkodás érzése kavarog mint a víz. Ellenségeink gyűlöletének érzése izzik mint a tűz. A butaság, mely elfelejti, hogy mit használjon és mit utasítson el, mély és sötét. Elhagyni a szülőföldet, ez a bódhiszattvák* gyakorlata.
*A
bódhiszattvák elérték a tökéletesség azon szintjét, hogy a nirvánába
távozzanak, ám az emberek iránt érzett végtelen könyörületesség és
megértés miatt a földön maradnak, hogy segítségül legyenek az összes
lénynek. Mivel a buddhák, amikor elérték a teljes nirvánát, többé már
nem segíthetnek az élőlényeken, a legnagyobb bódhiszattvák (a
mahászattvák) azonban önként a létforgatagban (szanszára) maradnak, és
alávetik magukat a karma törvényeinek mindaddig, amíg az összes élőlény
meg nem menekül.
