ÖNMAGAD MEGLÁTÁSA
— De ha énbennen nem nyilatkozik meg az Isten?
— Akkor hívja őt. Kiáltson utána egy csöndes órában sóvárgásának egésze erejével. Olyan erősen, ahogy csak bírja.
— És azt hiszi, hogy akkor elébem jön?
— Jönni fog. De előbb - meg ne ijedjen - korábbi tetteinek bosszulója gyanánt jelenik meg, úgy jön, mint az ó-szövetség félelmes Istene, aki meghirdette: szemet szemért, fogat fogért. Külső életének hirtelen változásaiban fogja kinyilatkoztatni magát az Isten. Mindent el kell önnek előbb vesztenie, még az Istent is, ha újból és újból megtalálni akarja. Majd csak akkor, ha a róla való képzetéből kitisztul a test és a forma fogalma, ha kitisztulnak belőle a külsőnek és belsőnek elképzelései, a teremtő és a teremtett, a szellem és az anyag formaérzékelései, csak akkor fogja ön. . .
— Akkor fogom látni. . .
— Nem . Az Istent nem fogja ön sohasem láthatni, de az ő szemeivel megláthatja önnönmagát. És akkor meg is szabadul a föld salakjától, mert az élete beleolvad az ő életébe és az öntudata nem függ már a testtől, amely lélektelen árnyék gyanánt a sírja felé tántorog.
#GustavMeyrink
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése