Az önuralom eleinte boldogtalanságot szül, mert elszakad az élvezetet nyújtó érzékektől. Az önuralom beérése után azonban a lélek finomabb, boldogabb észleléseket kezd tapasztalni, és sokkal jobban élvezi magát, mint amikor az érzéki örömökkel azonosulva élt. Az üresség érzésétől való félelemtől szenvedő bhaktának (hívőnek) fel kell ismernie, hogy a lemondás nem öncél, inkább eszköz a cél eléréséhez, és arra tanít, hogy a figyelmet a kisebb érzéki örömökről a mélyebb lelki örömök felé terelje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése