HIT

A tudás dacára is

Hiszek.

Bár nincs isten fent,

Lakik odabent.

Nincs isten a kozmikus atya- vagy anyaféle értelemben, aki ellátja a gyermekeit minden jóval. Égi intézőbizottság sincs, akiktől kérvényezhetünk. Ezek a modellek nem az isteni rend leírásai, hanem kivetített archetípus-sablonok. Ha az isteniben, mint valami kozmikus családban hiszünk, folyamatos serdülőkorra rendeljük magunkat. Ha az istenit valamiféle felsőbb kormányzatnak tekintjük, a felgöngyölíthetetlen bürokrácia karmai közé kerülünk.

Mindez mégsem jelenti, hogy teljesen térjünk ki a hitünkből. Nem következik, hogy adjuk fel minden, magasabb létezőkbe vetett hitünket. Hitre szükségünk van, nem azért mert megbüntetnek vagy jutalmaznak minket valamiféle égiek, hanem mert az istenekkel csodálatosan leírhatók az átélt események. Az emberi törekvés legmagasabb megnyilvánulásait testesítik meg. Az istenek az oltáron az emberi spirituális tapasztalatok lényeges metaforái.

A hit nem rendülhet meg amiatt, hogy rossz dolgok történnek velünk, esetleg mert elveszítettük a szeretteinket. Szerencse és balsors nem az ő kezükben van, kár is hibáztatni őket. A hitet sem kell bizonygatni valamilyen objektív eseménnyel. A hit önmagát erősíti. Ha fenntartjuk, meg is kaptuk érte a jutalmunkat. Ha jobb emberekké válunk, akkor a hitünk már eredményes. Mi teremtjük a hitet, és az erőfeszítéseink hitelesítik.

TENG MING-TAO