TEMETÉS

Ütött-kopott fekete halottaskocsi,

A sírásók a cigarettájukat babrálják.

Némelyik rokon sír, mások unatkoznak,

S van, aki csak magára gondol.

A megrendelt zenekar hamisan játszik.

Még a halálban sem találunk összhangot.

Ha közelebbről megnézel egy halottat, igazán láthatod a lelkét? Maradt ott valami abból az emberből, akit ismertél? Nem. Csak egy test, ami még csak nem is tűnik ismerősnek - bármi élteti is az embert, az már eltávozott. Elrepültek a mennybe? Vagy továbbléptek valamilyen átalakulási folyamatban? Nem tudom. A halál utáni eseményekkel kapcsolatos elméletek csak találgatások.

A temetés a hátramaradottaknak szól. Szertartás nekünk, hogy felfoghassuk, mi történt. Az ember időnként eltűnődik, hogy az, aki sír, magát sajnálja-, félti-e, vagy az elhunyt iránti együttérzésből kesereg.

Egész életünkben az egyesülést keressük. Megpróbálunk a szüleink kedvére tenni, igyekszünk jól teljesíteni tanáraink és a társadalom előtt, megpróbálunk szerelmesedni és megházasodni. Képzőművészet, zene és meditáció révén tapogatjuk az egyetemest. Mind eközben az egész életünk, minden kísérletünk hasadt. Az egyetértés és a harmónia ritka vendégünk. Hogy meddig maradnak, és milyen minőségben, azt csak az elszántságunk dönti el. Amint az elménk utat enged, már nem tartogathatjuk azokat a kapcsolatokat, amikhez ragaszkodunk.

Ne várd a halált, hogy megoldja a nehézségeidet! Addig tedd, amit kell, amíg élsz!

TENG MING-TAO