Mit tesz a lélek alvás alatt?

Három tudati állapot van. A susupti, - melyet álommentes állapotnak is nevezhetünk - a legtisztább, legmélyebb, legmagasabb alvás. Aztán van a swapan, az álomállapot, és végül a jagriti, az ébrenlét. Mély álomban a léleknek megvan a lehetősége, hogy egyik tudati síkról a másikra repüljön. Lényünkön belül számos tudatréteg van, de amikor a világ sürgés-forgásában dolgozunk, beszélgetünk, és társaságba járunk, a belső lény összepréselődik, és a léleknek nincs lehetősége rá, hogy repüljön. Amikor a külső világban vagyunk, és mindenféle dolgok jutnak külső elménkbe, minden csupa nyugtalanság. De mély álomban az egész lény lecsendesül, és a lélek repülhet, mint a madár, egyik tudati síkról a másikra. Amikor a lélek mindenféle akadály nélkül teszi ezt a repülést, belső lényünkben minden ajtó és ablak automatikusan kinyílik. Amikor a belső ajtók mind nyitva állnak, és a lélek repül, a külső lény eggyé válik az Istenivel, és megtapasztalja a gyönyör tudatát.

Ne gyökerezz egyetlen üdvtanba!

Ne egyetlen időszakban,

egyetlen tanításban,

egyetlen jelenségben,

egyetlen testben,

egyetlen földön,

egyetlen élőlényben

keresd a megvilágosodást,

hanem mindenben,

mindenkor és

mindenütt!

Belső világom mindennapi megújítása

A régi energiák régi energiát vonzanak. Amikor újdonságot hozok az életembe, minden megújul. Ha az újdonságot új tárgyakkal, személyekkel, vagy munkával akarom megteremteni, egy idő után azt fogom tapasztalni, hogy a régi dolgok újra beférkőznek. Az újdonság gyökere, hogy megújítsam a belső világomat. Ma milyen régi elképzelést, személyiség jegyet vagy szokást akarok megújítani? Az én választásom, hogy újdonságot teremtsek önmagamban.

Csatatér a lelkem

"Krisztus kettős lényege, a vágytól égő, mélyen emberi, s az istenséget elérő emberfeletti ember, mindig is mély, kifürkészhetetlen rejtély volt számomra. Ifjúkoromtól fogva a test és a lélek közti szakadatlan, kíméletlen harc okozza legfőbb gyötrelmeimet, egyben ez minden örömöm és bánatom forrása is. A csatatér pedig, ahol ez a két hadsereg megütközik, a lelkem." - Idézet Nikos Kazantzakis, Krisztus utolsó megkísértése című könyvéből.

 

zenerészlet a Krisztus utolsó megkísértése című filmből

Folttisztító - A halhatatlanság virágfüzére

A halál nem zúzza össze azt, aki nem viseli testén romlott vágyainak ékszerét, mint ahogy a rabló sem koncolja föl azt az utazót, akinek nyakát nem ékesíti értékes aranylánc. – A halál nem ejti zsákmányul azt, akit nem mételyez a harag és az ellenségeskedés mérge, akinek szíve a maga sötétségében nem dajkálja a bírvágy sárkányát, s akinek elméjét a gondok rozsdája nem marja. – A halál nem pusztítja el azt, akinek testét nem lobbantotta lángra a ragaszkodás tüzes szenvedélye, mely éppúgy elemészt, mint ahogy a futótűz is elemészti az aratás előtt álló búzát. – A halál nem közelít ahhoz, aki bizodalmát Isten egyetlen folttalan és megtisztító Szellemébe veti, s akinek lelke a legfelső Lélek ölében nyugoszik.

(Jóga Vászistha)

A Jézus által az írások szerint ránk hagyott egyetlen ima,

azon a nyelven, ahogy Ő azt, ott, akkor elmondhatta:

 

Ha a kulcsár értünk jön - Hús, hús

Mik a jelei a lelki ébredésnek?

Az ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig csak a hajával nem azonositotta magát, most elválik az azonos érzése a végtagoktól. A kéz csak fogó és ütőszerszám. Ha levágják, sem az eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb csak járó, emelőszerszám. Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki tehetségeim nem kevesbedtek.

Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát? Ha a testem egyes részei elveszhetnek annélkül, hogy a lelkemből bármi is hiányzanék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én vagyok, a szemem se én vagyok, és az agyam se én vagyok. Ha az egyik testrész műszer, a másik is az. Hús, hús.

Mért volna az agyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik. Így válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: Én és a Testem. Dehát mi vagyok én, és mi a testem? Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi. A kocsi mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk. Aktáink be vannak pecsételve, és ismeretlen levéltárban hevernek. Emlékezetünk is ott van valahol, mint a régi rab régi naplója a fegyház irattárában.

Hol az az irattár?

Hol az a levéltár?

Hol itélnek el bennünket?
Miért?

Megtudjuk majd, ha a kulcsár értünk jön.                             (Gárdonyi Géza)

Villámcsapás

Volt egyszer egy keresztény püspök, aki egy viharos napon éppen a katedrálisban időzött, amikor egyszer csak odaállt elé egy nem keresztény asszony.

- Nem vagyok keresztény - mondta.

- Van valami, ami megvédelmez engem a pokol tüzétől?

A püspök végigmérte az asszonyt és így válaszolt:

- Nincs. A megváltásban csak azoknak lehet részük, akiket vízzel, a Szentlélek nevében megkereszteltek.

Ahogy kimondta e szavakat, villám lobbant az égen és belecsapott a katedrálisba. Az épület lángra gyúlt. A város lakói odafutottak és kimentették az asszonyt, de a püspökért semmit sem tehettek. A szent ember a tűz áldozatává vált.  (Kahlil Gibran)

A csend és a belső csend

Lényegi természeted a belső csend. Mi a belső csend? Az a belső tér vagy tudatosság, amelyben az itt olvasható szavakat észleled, s ahol azok gondolatokká válnak. Ezen tudatosság nélkül nem lenne észlelés, nem lennének gondolatok, nem lenne világ. Te ez a tudatosság vagy - személynek álcázva. Amikor elveszíted kapcsolatodat a belső csenddel, elveszíted kapcsolatodat önmagaddal. Amikor elveszíted kapcsolatodat önmagaddal, elveszíted magadat a világban. Önmagad legbelsőbb érzékelése, valódi valód érzékelése, elválaszthatatlan a belső csendtől. Ez az ÉN VAGYOK, aki több a névnél és a formánál.

A külső zaj megfelelője a gondolkodás belső zaja. A külső csend megfelelője a belső csend. Valahányszor körülvesz egy kis csend, figyelj rá! Ez azt jelenti: csak vedd észre! Szentelj neki figyelmet! A csendre figyelés fölébreszti benned a belső csend dimenzióját, mert csak a belsőcsenden keresztül ébredhetsz a csend tudatára. Vedd észre, hogy a téged körülölelő csend megfigyelésének pillanatában nem gondolkozol! Éber vagy, mégsem gondolkozol. Amikor a csend tudatára ébredsz, azonnal megjelenik a belső csend ébersége. Jelen vagy. Kiléptél az emberiség több ezer éves, kollektív kondicionáltságából, programozottságából.

Nézz egy fára, egy virágra, egy növényre! Hagyd, hogy tudatosságod megpihenjen rajta! Milyen csöndesek! Milyen mozdulatlanok! Milyen mélyen gyökereznek a Létben! Hagyd, hogy a természetcsendre tanítson! Amikor ránézel egy fára, és észleled annak csendjét, te magad is elcsöndesülsz. Nagyon mély szinten azonosulsz vele. Egységet érzel mindennel, amit a belső csendben, és amit azon keresztülészlelsz. A szeretet: érezni a mindennel való egységet. Hasznos a külső csend, de a belső csend megtalálásához nincs rá szükséged. Még zajban is tudatában lehetsz a zaj mögötti csendnek, annak az űrnek, amiben a zaj megjelenik. Ez a tiszta tudatnak, magának a tudatosságnak a belső tere. Tudatára ébredhetsz a tudatosságnak: az valamennyi érzékszervi észlelésed, minden gondolkodásod háttere.

A tudatosság tudatára ébredés: a belső csend megjelenése. Bármilyen zavaró zaj ugyanannyit segíthet, mint a csend. Ha felhagysz a zajjal szemben kialakult belső viszolygásoddal, ha hagyod azt olyannak lenni, amilyen, akkor ez az elfogadás is eljuttat a lelki béke birodalmába, ami a belső csend. Valahányszor mélyen elfogadod a jelen pillanatot olyannak, amilyen - bármilyen formában is mutatkozzék -, nyugodt vagy, lelki békét érzel. Figyelj a szünetekre! A gondolatok, a beszélgetésben elhangzó szavak közti rövid, néma szakaszokra, a zongora- vagy furulyahangok közötti űrökre, vagy a be- és kilégzés közötti időrésekre! Amikor figyelsz ezekre az időrésekre, akkor a „valamire" irányított tudatosság helyébe a tiszta tudatosság lép. A tiszta tudatosság forma nélküli dimenziója jelenik meg benned, és átveszi a formával való azonosultság helyét. Az igazi intelligencia hangtalanul működik. A kreativitást és a problémák megoldását a belső csendben találod meg.

A belső csend tán csupán a zaj és a tartalom hiánya lenne? Nem. Az maga az intelligencia. Az a mögöttes tudatosság, amelyből minden forma keletkezik. És ugyan miként lehetne az más, mint aki te valójában vagy? Az a forma, akinek önmagadat hiszed, ebből a tudatosságból keletkezett, s az tartja azt fenn. Ez a tudatosság valamennyi galaxisnak és fűszálnak a lényege; minden virágnak, fának, madárnak és valamennyi egyéb formának az esszenciája. A belső csend az egyetlen dolog ebben a világban, aminek nincs formája. Valójában az nem is„valami", nem egy „dolog", és nem e világból származik. Amikor belső csendben egy fára vagy egy emberre nézel, akkor vajon ki néz? Nem a személy. Annál több, annál mélyebb valami vagy valaki. Ilyenkor a tudatosság nézi a teremtményét. A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten megteremtette a világot, és látta, hogy az jó. (Teremtés könyve 1:31) A fordító megj.) Ezt látod, amikor gondolat nélkül, a belső csend állapotából nézel. Több tudásra van szükséged? Megmenti-e a világot a több információ vagy a gyorsabb számítógépek megalkotása, a több tudományos és intellektuális elemzés?

Hát nem inkább bölcsességre van most az emberiségnek szüksége? De mi a bölcsesség, és hol találjuk azt? A bölcsesség az elcsöndesedés képességéből fakad. Csak nézz, és csak figyelj! Többre nincs is szükség. A belső csendben levés, a nézés és a figyelés,aktiválja a benned lévő, fogalommentes intelligenciát. Hagyd, hogy szavaidat és tetteidet a belső csend irányítsa. (Eckhart Tolle)

• Eckhart Tolle - Megszólal a Csend letöltés (.doc fájl - 240kB)
• Megszólal a Csend - 41 perc zenés meditáció letöltés (.mp3 fájl - 34MB)

Madárszabadító, felhő, szél

film: Madárszabadító, felhő, szél - 93 perc, magyar felirattal

A Madárszabadító, meditációs objektum, vagy meditáció, ha jól nézzük, ha elmerülünk benne, olyasfajta energiákat, olyasfajta jószándékú erőket ad, mint egy fa ölelése, mint egy órás heverés a földön, a felhők szemlélése. Átérezhetővé teszi azt az ősi energiát és erőt, amit a kereszténység az Isten szóval illet.

"Az út vándora vagyok. Madarak, fogadjatok el társatoknak! Pora lábujjak között, kezek közt szétpergő kalászok. Járom az utam, szemembe tűz a nap, s rátok gondolok, rátok, kik a boldogtalanságot isszátok. Rátok gondolok, mikor hallgatom a pacsirtát, s rátok gondolok majd, mikor egy bot lesújt. Felhőkkel, és aláhulló esővel járok. Szemem a végtelenbe mered, míg élek, s ha majd meghalok. Madarak, fogadjatok el társatoknak! Elfeküdt fű, utánam ez marad."

A Madárszabadító egy ikon, vagyis képmás, kísérletnek arra, hogy mondjunk valamit az égi szférákról, hogy megmutassuk képekben, hogy itt, az időben, a tájban, egy olyan tájban, ami megállít (ilyen a bakonyi és pilisi táj, ahol a filmet forgatták) és a szeretetben, a részvétben jelen vannak az égi hatalmak - és rosszkedvünkre törnek.

A létezés logikája

 Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. Miért? Mert a közösség logikája paradox, ahogy a magány logikája paradox és a nyelv logikája paradox, mert a létezés logikája paradox. Amikor Isten az embert megteremtette, maga is elcsodálkozott. Azt mondta: úgy alkottam, hogy testében is szellemi legyen s íme testivé lett szellemében is.