HASZONTALANSÁG

Öreg, göcsörtös fa,
Túl szálas, nem viszi a fűrész,
Az ácsnak girbe-gurba,
Így marad sértetlen favágás idején.

A favágók a szálegyenes erezetű, erős, illatos faanyagot kedvelik. Ha egy fát túl nehéz vágni, nem elég egyenes, némileg furcsa a szaga ahhoz, hogy szekrény lehessen belőle, és még tűzifának is túl porózus, békén hagyják. A hasznos fákat kivágják. A haszontalanok megmaradnak.

Ugyanez igaz az emberek esetén is. Az erőseket besorozzák katonának. A szépségeket kizsákmányolják. Csak azok maradnak életben, akik egyszerűségükben nem keltenek feltűnést. Őket békén és biztonságban hagyják.

Mi van akkor, ha mi is ezen egyszerű emberek közé tartozunk? Bár mások átnézhetnek rajtunk, mégse tekintsük magunkat értéktelennek. Ne fogadjuk el a többiek ítéletét saját önértékelésünkben. Ehelyett éljük tovább egyszerűen az életünket. Bizonyosan hibázunk mi is, de a saját ítéletünk alapján értékeljük, és fordítsuk ezeket a hibákat is fejlődésünk mérésére. Mivel nem kell energiát fordítanunk a publicitásra, sem a pozíciónk fenntartására, lényegében szabadon fejleszthetjük személyiségünk legjobb részeit. Tehát, ha haszontalannak minősítenek, nem kell kétségbeesnünk, vegyük észre benne a lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy alkalmazkodás nélkül éljünk, és kifejezhessük egyéniségünket.

TENG MING-TAO