Az az ember, akinek teljes boldogsága új vágyak keletkezésén és beteljesülésén múlik, soha nem lehet boldog, mert boldogsága mindig attól függ, amire valamikor a jövőben számíthat majd. Udvarol a boldogságnak anélkül, hogy valaha is elnyerné, ahogy a kutya is folyton a tőle folyton távollevő kolbászt kergeti, mely a szeme előtt messze lóg a hátára kötött hosszú bot végéről.
Az ember soha nem tudja kielégíteni vágyait, ha elfelejti, hogy a boldogság nagyrészt az elmében rejlik, és csak részben a világi szükségletek megszerzésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése