RALPH WALDO EMERSON
ISTEN VELED!
Isten veled, büszke világ! Elmegyek.
Hányt-vetett már emberhabod eleget,
S új rended nem gyújtja lángra lelkemet.
Mint törékeny lélekvesztő tengeren,
Botladoztam keresztül az életen.
Elmegyek hát, gőgös világ. Ég veled!
Ég veletek hízelkedők,
Fennhéjázó bölcselkedők,
Mammon mohó követői,
Hivatal packázó őrei,
Zsúfolt utcák, terek, házak,
Hűlt szívek, rohanó lábak,
Mind, ki eljő, mind, ki elmegy,
Büszke világ, Isten veled!
Tűzhelyemhez visszatérek,
Hol zöld lombok, üde rétek,
Tündérek titkos tanyája
Fáradt lelkem hazavárja.
Ahol árnyas erdő elrejt,
Rigó köszönti a reggelt,
Nem tipor törtető láb ott,
Isten s ember előtt áldott.
Akkor, zöld lakom rejtekén,
Róma, gőgöd megvetem én,
S elnyúlva ősfenyők alatt,
Míg a csillagfény simogat,
Kinevetlek öntelt világ,
Áltudományos iskolák,
Mert csak ki vak, az nem látja,
Hogy e vadon, Isten háza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése