Volt egyszer egy férfi, aki azon volt, hogy feladjon mindent. Otthagyta az állását, a párját és el akarta dobni az életet magától. Elment az erdőbe, hogy még egyszer utoljára elbeszélgessen Istennel.
- Istenem! - szólította meg.- Tudnál nekem mondani valami jó okot arra, hogy ne szálljak ki ebből az egészből? Isten meglepő választ adott: - Nézz körül itt. Látod a páfrányt és a bambuszt? - Persze! - válaszolta a férfi.
- Amikor elültettem a páfrányt és a bambusz magot, nagy gondot fordítottam rájuk. Biztosítottam számukra a fényt, a vizet. A páfrány gyorsan kihajtott. Ragyogó levele befedte a talajt. A bambusz magjából azonban semmi sem hajtott ki. Mégsem hagytam magára a bambuszt. A második évben a páfrány még gyönyörűbb és dúsabb lett. A bambusz magjából még mindig nem hajtott ki semmi sem. Mégsem hagytam magára a bambuszt. A harmadik és negyedik évben se hajtott ki a bambusz. Mégsem hagytam cserben. Aztán az ötödik évben egy pici hajtás nőtt ki a földből. A páfrányhoz képest parányinak és jelentéktelennek tűnt. Hat hónap alatt a bambusz harminc méteresre nőtt. Öt évet töltött a gyökérzet növesztésével. A gyökerek tették erőssé és biztosították számára azt, amire a túléléshez szüksége volt. Egyetlen teremtményemet sem állítom olyan próbatétel elé, amellyel nem tudna megbirkózni.
Ezután így folytatta:
- Tudtad, hogy amíg küszködtél, valójában gyökeret növesztettél? Nem hagytam magára a bambuszt. Téged sem foglak cserben hagyni. Ne hasonlítgasd magadat másokhoz. A bambusznak más a célja, mint a páfránynak. Mégis mind a kettőnek a jelenléte megszépíti az erdőt. Eljön majd a te időd, amikor magasan szárnyalhatsz.
- Milyen magasan? - firtatta a férfi. - Milyen magasra nő a bambusz? - kérdezett vissza Isten. - Amilyen magasra csak tud? - Igen. - felelte.- Emelkedj olyan magasra, amilyen magasra csak tudsz.
A férfi otthagyta az erdőt, és mindenkinek elújságolta a történteket.
- Ne hajtogassátok az Úrnak, hogy milyen nagy kelepcébe jutottatok, inkább dicsőítsétek őt azért, hogy mindenkit képessé tett arra, hogy beteljesítse a saját sorsát.
Ezt elvittem.
VálaszTörlésVan egy caminós bölcsesség: "Mindenki a saját tempójában." Ha megpróbálunk másokhoz igazodni, a lábunk bánhatja... vagy az életünk.
VálaszTörlés