oldalak

2013. október 31., csütörtök

test - légzés - tudat

A szánkat tartsuk csukva, és ha egészségi állapotunk megengedi, mindig az orrunkon keresztül lélegezzünk. A nyelvünket tapasszuk fel a szájpadlásunkra, ezáltal ritkulni fog nyelési ingerünk. Nézzünk lefelé körülbelül 45 fokos szögben, szemünket tartsuk résnyire nyitva, így minimalizálva a pislogás szükségességét. Ne koncentráljunk egy pontra, különben kiég a szempillantás, mint napsütötte óraüveg alatt a papír. Tartsuk a tekintetet magunk előtt, a térben ellazítva.

ne szenvedj tovább, teremtsd meg aki lenni szeretnél!!!

...a haláltól való félelmet úgy lehetne leírni, mint a félelmet, attól, hogy valaki nem lesz az,  aki szeretett volna lenni.

(HF.: fogj egy papírt és írd össze, milyen tulajdonságokat szeretnél magadnak. Még nem veszett el semmi!!!)

2013. október 30., szerda

fél élet - fél elem

Ha tényleg igaz, hogy a bennünk rejlő életnek csak kis részét éljük meg, mi lesz a többi részével?

(Talán jobb lett volna, ha ezt nem olvasod el!?)

és nagyobbakat is cselekszik azoknál


ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ τὰ ἔργα ἃ ἐγώ ποιῶ κἀκεῖνος ποιήσει καὶ μείζονα τούτων ποιήσει, ὅτι ἐγώ πρὸς τὸν πατέρα πορεύομαι: Jn 14,12

2013. október 28., hétfő

de mit is tanuljunk? - FÉL elem


Két elsődleges érzelem van, amik irányítják az életünket, a félelem és a szeretet. A tudás fény, ami szertefoszlatja a félelem sötétségét. Amikor van tudásunk, akkor nincs félelmünk. Minél többet tanulunk, annál kevesebb a félelmünk. De ehhez nyitott intellektussal, szeretettel és megértéssel kell tanulnunk.

vége az éjszakának! - óraátállítás

Ha készen állok arra, hogy felébredjek, akkor fel fogok ébredni. Ha nem állok készen rá, akkor továbbra is megjátszom, hogy csak egy szegény, szánni való valaki vagyok.

2013. október 27., vasárnap

tört lét = tört én (elem)

Emberi létem kettétört állapotát jól kifejezik ezek a szavak: történelem, törvény, történés, törtetés. Minél többet használok ezekből, annál megrekedtebb a létezésem.

2013. október 20., vasárnap

Puszta formalitás

Különös, hogy éppen a határokat átlépve, a határtalanságba beleszédülve tapasztalja azt az ember, hogy közeledik önmagához; paradox módon a szétesés veszélyétől ilyenkor, ahelyett hogy elgyengülne, egyre összeszedettebbé válik.

2013. október 17., csütörtök

Ezt a Földet választottam

Ha nem vagyok róla tudatos, akkor is így van:

Ezt a Földet választottam,
Ezt a Napot úgy akartam.
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet.
Ezt a Földet választottam,
Ezt a Napot úgy akartam.
Minden álmot, minden képet,
Minden arcot, minden szépet.

2013. október 15., kedd

hiábavaló hiúság 5.


Minden hiúság, csak hiúság,
éljetek boldogan és szerényen,
legyetek jók, ha tudtok,
a többi úgyis hiábavaló hiúság.


2013. október 14., hétfő

középen maradni

Amikor visszatérünk a szellemi identitásunkhoz, elkezdjük újra felfedezni azt a képességünket, hogy nyugodtak legyünk, és tudjunk középen maradni. A szellemi tudatossággal átalakul a válaszadás energiája, erősödik az önkontroll és képesek vagyunk az elfogadásra és megértésre. Minél inkább képesek vagyunk az elfogadásra, annál gyorsabban találunk harmóniát a kapcsolatainkban. Elkezdünk spórolni az energiánkkal, takarékosabbak leszünk a gondolatainkkal és a szavainkkal.

hiábavaló hiúság 4.



Ha a tükörben nézed
nyugodt tekinteted,
el sem képzelheted,
hogy e nap a te végzeted.

két CSEND közt egy perc

Az ember a CSEND két világa közé helyeztetett, amelyek bizonyos értelemben kétértelműségbe és ismeretlenségbe burkolóznak előtte. Az első a születés előtti, a második a halál utáni állapot. Közöttük az emberi élet egy perc, amely, mint egy hirtelen kiáltás, rövid pillanatra darabokra töri a VÉGTELEN CSENDJÉT, hogy aztán újra eggyé váljon vele.

2013. október 9., szerda

isteni színjáték - rendezek, vagy statisztálok?




Mindez játék, mit az istenség szava éltet:
saját magának ő gondolta ki a létet.

mi EZ és mi AZ?

Ami folyamatosan keletkezik, az folyamatosan pusztul, de ami csak egyszer született, nem bomlik fel és nem alakul át semmi mássá.

hiábavaló hiúság 3.

Keresel itt, keresel ott,
az élvezeteket hajszolod,
vidám vagy, száműzöd a gondot,
de ez csak hiábavaló hiúság.

2013. október 8., kedd

elvesztettem! - de mit is?

A hamis tanítók és a szemfényvesztők között csak az tudott régen is és ma is eligazodni, aki tudja, mit keres. Aki úgy gondolja, hogy a végcél a test legyőzése, az biztosan beéri egy szöges deszkán fekvő fakírral, mint mesterrel. Aki pedig úgy véli, hogy a végcél a tudás, az beéri egy mentálisan jól felkészült, tömeg előtt kitűnően beszélő elméleti oktatóval. Ezért fontos mindig emlékezni az ezotéria végső céljára: a megszabadulásra, a visszatérésre az isteni létállapotba.

élek vagy létezek?


8 óra munka
8 óra pihenés
8 óra szórakozás
8 óra spiritualitás

hiábavaló hiúság 2.

Ha csak a gyönyöröknek élsz,
csak az arany csillogását látod,
a végén mi marad neked?
Hiábavaló hiúság.

2013. október 7., hétfő

a tű hegyét szemlélve

Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, akinek akarja, és aki még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől, aki elől akarja, úgy hogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen, míg a másik megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.

hiábavaló hiúság



Keresel itt és keresel ott,
de mikor a halál elragad,
mi marad az élvezetekből?
Hiábavaló hiúság.

2013. október 4., péntek

CSEND LEGYEN!


A csend, ahonnan minden hang ered és ahová minden hang végül visszatér. A mozdulatlanság két lélekzetvétel között. A csend két gondolat között. Minden hang. Minden és mindenki rezgés. Minden és mindenki egy sajátos, egyedi rezgésminta. Amit mi anyagnak nevezünk nem más mint egymásra épülő rezgő rendszerek összessége – mondja ki mára a nyugati tudomány is azt, amit a keleti hagyományok évezredek óta tudnak. Ezért fontos odafigyelni arra, hogy milyen hangokkal és rezgésekkel kerülünk kapcsolatba. A csend és az éltető hangok nélkülözhetetlenek a pihenéshez, a fejlődéshez, a békéhez. A külső-belső zajoldás észrevétlenül létszükségletünkké vált. Egyetlen lélekzetvételnyi csend is mérföldkőnek bizonyulhat a nyugalom, béke vagy a gyógyulás, változás felé vezető úton. A hallás az első érzékünk, amely kifejlődik bennünk az anyaméhben, és halálunkkor az utolsó, amely ehhez a világhoz kapcsol – aktuális kultúránkban mégis háttérbe van szorítva – mint minden egyéb, ami elsődleges. Behunyt szemmel hallgatni a világot.