Az emberélet nagyszerűt ígér:
mily szép a nappal és milyen nagy az éj!
S mi - bár gondoznak édeni hatalmak -
alig örvendünk a fenséges napnak.
Zavaros harcba sodródik az ember
egyszer magával, majd a környezettel.
Nem akad senkinek igazi társ,
komor kívül a belső ragyogás.
Ragyogó arc alól a bú kiüt,
az ÜDV előttünk – s nem látjuk, hogy ÜDV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése