szemlélődés, tanítások útján, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha a tanítás teste, szava, szelleme egyesítve nincs,
szent áldozatok gyakorlása, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nem ellentéte győzi le a haragot,
türelmes elmerülés, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nem az önzés végső gyökeréből való a lemondás,
szegényeknek juttatott alamizsna, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nincs kioltva részrehajlás, vonzódás és taszítás,
a tisztelet, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nem rokonom minden élettér lakója,
a szent rendben ülés, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha szívedben nincs tisztelet és tiszta szeretet,
a templom építménye, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nem a lélek mélyéről lángolnak fel az imák,
évfordulók ünneplése, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha füledben nincsenek a szent tanítások,
fájdalmak elszenvedése, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nem életében hívőn szeretve tisztelik a szentet,
képeinek és könyveinek tisztelete hogy lenne érdemszerzővé?
Ha megbánás és bűnbánat nem a szívben ered,
a szavak: "lemondok és megbánom", hogy lennének érdemszerzővé?
Ha nem erősebb, mint az én, a felebaráti szeretet,
egy elsuttogott "óh ti szegények", hogy lenne érdemszerzővé?
Ha a gonosz vágyak nincsenek legyőzve,
egy itt-ott nyújtott szolgálat, hogy lenne érdemszerzővé?
Ha nem a mester szavát tekintik követendőnek,
a tanítványok száma hogy lenne érdemszerzővé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése