Vándor:
Szólj, vándor, égi társam! Látszik-e onnan,
mit kutat az ember idelenn a porban?
Bűvös árnyak között forog tébolyultan,
Jelek erdejében bolyong vakon, kínban.
Hold:
Örökké ugyanazt: önmagát keresi.
Ám térképén az utat sohasem leli.
Űzi az elszánt ész, csatát csatára vív,
A könyv lapján az elme küzd, soha a szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése