Azon csodálkozom, hogy milyen véletlen folytán, és milyen elmeállapotban érinthette szájához az első ember az alvadt vért, és vehette ajkaihoz egy halott teremtmény húsát, és hogyan rakhatott az asztalra halott, áporodott testeket, és hogy merészelte élelemnek és táplálónak nevezni azt, ami kis idővel azelőtt még bőgött, kiáltozott, mozgott és élt. Hogyan képes egy személy kibírni azt a látványt, mikor torkokat metszenek el, bőrt nyúznak le és végtagokat tépnek ki a testből? Hogyan képes orra a bűzt elviselni? Hogyan nem undorodott meg attól a szennyeződéstől, ami salakkal való érintkezés, és az ebből a sebekből származó nedvek és váladékok magába szívása eredményezett? Minden bizonnyal nem oroszlánokat és farkasokat eszünk meg önvédelem céljából, hanem éppen ellenkezőleg, ezekkel nem törődünk, viszont az ártalmatlan és szelíd állatokat lemészároljuk, akiknek nincs fullánkjuk, vagy veszedelmes fogsoruk, amivel bánthatnának minket. Egy kevés hús kedvéért megfosztjuk őket a naptól, a fénytől és életüktől, melyhez joguk van, születésüknél és létüknél fogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése