A vádlott tehetetlenül áll a bíró előtt.
A toll lebeg, elválasztja helyeset és helytelent.
Egyetlen önkényes vonás,
Eldőlt élet és halál.
A bíráknak van Taójuk? Miközben a kegyetlenségig szenvtelenül szelektálnak önkényes törvények alapján, képesek a Tao emberszerű szemléletébe illeszkedni? A válasz az összefüggéseken múlik. Ha a természetszerető remeték Taójáról beszélünk, akkor a válasz nem: senkinek sincs joga ítélkezni a másikról. Ha azonban a társadalom felől közelítünk, a Tao követői elfogadják a kidolgozott törvények szükségességét.
Ezek a törvények alkotják a társadalom Taóját. Amint átlépünk a természet világából az emberek világába, belemerülünk a dualista megkülönböztetésekbe. Ekkor az olyan fogalmak, mint igazságosság és kegyelem, értelmet nyernek. Az igazságszolgáltatás nevű eljárás során eszméket vetünk össze, hogy egyezéseket vagy ellentmondásokat állapítsunk meg a társadalom Taójával. A tényeket alaposan meg kell vizsgálni. A bírók világosan és bölcsen alkalmazzák a megkülönböztetéseket. Amelyik illeszkedik, az lesz az igazság.
Hasonlóképpen, mi is mind rákényszerülünk, hogy megvizsgáljuk életünk aktuális körülményeit. Ez része az emberléttel járó kötelezettségeknek. A Tao követése nem mentesít minket az értékeléstől és a döntéshozataloktól. Mi vagyunk a végső bírák és a vádlottak is. És amikor elérkezik az utolsó napunk, mi leszünk a hóhérok. Jól végezted a dolgod? Vagy eltékozoltad az értékes létezésed? Neked kell eldöntened.
TENG MING-TAO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése