SKOLASZTIKA

 

 

Óceán egy koponyában,
Betűkben kutatja az egyetemes kódot.
Az elme, mint virág a jeges vízben:
Szem a szirmokban.

Az elme a spirituális kereső egyik legkényesebb problémája. Az ember nem boldogul nélküle - tényleg elengedhetetlen, ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy diktátor maradjon. Az intellektust teljesen ki kell fejleszteni, mielőtt semlegesítjük. Amíg ezzel nem végzünk, fékezi a munkánkat, és megakadályoz bármi lényeges spirituális eredményt.

A tudományos munkásság tehát fontos első lépcső. A tanulás eszköz ahhoz, hogy hozzáférjünk a konvencionális világhoz, kielégítsük a kíváncsiságunkat, és elkerüljük a babonás hajlamokat, irányokat. Nem mélyülhetünk el a filozófia rejtelmeiben, amíg az ember a természet, a társadalom, a matematika és nyelvek iránti kíváncsiságát sem elégítette még ki. De amint a mentális fejlesztésben sikerrel járt, egyre inkább az elmének arra a részére kell összpontosítania, ami messze túlmutat a tudományosságon.

Az intellektus megkülönböztet, osztályoz és szembeállít, mégpedig igen kiművelt módokon. Ezzel szemben a spirituális szemlélődésben nincsen se megkülönböztetés, se osztályozás, és főleg nincs dualitás, így nem sok skolasztikára van szükség. Tiszta cselekvés, amihez csak a belső lényünk teljessége a feltétel. Részvételt igényel, nem pusztán tanulmányozást. Az intellektus megfelelő alkalmazása, hogy szabadjára engedjük, rendkívüli szintre fejlesztjük, ugyanakkor félretesszük, ha spirituális cselekvés szükséges. A bölcs tudja, hogyan egyensúlyozza és egyesítse a kettőt.

TENG MING-TAO