Azúr öblön át arany fény suhan,
Rododendron illatától sűrű a lég.
A szélcsendes alkonyat éjszakává sötétedik,
Zengő tavacska a csendes ligetben.
Bár a világban zűrzavar uralkodik, vannak napok és helyek, ahol megengedhetünk magunknak egy kis nyugalmat. Ekkor jól tesszük, ha megpihenünk, félrehúzódunk a világbeli lét gyötrelmei és küzdelme elől, s kihasználjuk, amit kínál a sors. Ez néha egy békés naplemente, amikor a lángoló tűzgolyó megbékél a láthatárral, és elfogadás lengi be a levegőt. Máskor véletlenül egy titkos helyre bukkanunk - talán egy kis ligetre, ami rejtélyes nyugalmat ígér.
Az ilyen egyedi helyeken gyakran lelhetünk nyugalmat. Ez a csend még értékes is lehet, ha például felfigyelünk a patak mély zúgására, amit addig - lefoglaltságunk miatt - meg sem hallottunk. Valóban, időnként annyira elnyűnek bennünket a nap taposómalmi teendői, hogy megfeledkezünk feltöltődés iránti igényünkről.
A megújulás erős frissítő. A menedékbeli pihenőn felkészülhetünk feladataink folytatására.
TENG MING-TAO