NYITOTTSÁG

 

Semminek sem kell valahogy lennie.

Nincs eleve elrendelés.

Az ősi szövegekben a predesztináció eszméje igen erős, de a kifejezés csupán metaforikus. Az ősök ezzel a szóval fejezték ki vonzódásukat egy adott hely, idő vagy mások iránt. De semmi nem rögzített a jövőben.

Nincs kozmikus bábjátékos. Kizárólag magunk felelünk a tetteinkért. Igaz, annyira és oly messzemenően belemerülhetünk, illetve beleragadhatunk a körülményekbe, hogy még a távoli jövőben is rábukkanhatunk a hajtásaira. Például, ha alapítunk egy szervezetet mások megsegítésére, annak jótéteményei sokáig hatnak. Ha viszont adósságba keveredünk, és nem teszünk semmit önmagunkért, annak rossz hatásai is hosszú időn át sújtanak. De a tartós hatások mindkét esetben a saját tetteink következményei. Ez nem végzet. Hanem ok és okozat.

Az ok és okozat a múltból ered, és semmi nem hat a jövőből. Nincs forgatókönyv, bejárandó minta. Mindent meg kell alkotni, és mi vagyunk a művészek.

A Tao követői azon dolgoznak, hogy a lehető legkevesebb korlátot vegyék a nyakukba. Azáltal, hogy befejeznek minden cselekvést, minimálisra csökkentik az utóhatásait. A jelent teljesen megélik, így befogadják mindazt, amit egy adott nap kínál. Megértik, hogy nem létezik szó szerinti végzet, sors, sem eleve elrendelés, ezért a jövőjüket a lehető legszabadabbra és legnyitottabbra tárják. Ez az élet valódi nyitottsága.

TENG MING-TAO