DISSZONANCIA

Amikor a madarak túl magasra szállnak,
Torzul kissé az énekük ritmusa.

Előfordul, hogy időnként megszakad az összhang a környezetünkkel, számunkra kedvezőtlenül alakulnak az intézendők, zavarodottan, eltájolódva érezzük magunkat. Néha egy nap alatt elmúlnak ezek az érzések, máskor hetekig elhúzódnak. Amikor ilyesfélét érzünk, nem vagyunk összhangban a Taóval, vagy ahogy esetenként metaforikusan mondják, a Tao másfelé folydogál.

Nem várhatjuk, hogy állandóan érzékeljük a Taót. Jöhetnek ránk kívülről szerencsétlen vagy zűrzavaros idők. Saját oktalanságunk következtében is elveszíthetjük a Tao fonalát, például, ha meggondolatlanul cselekszünk. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a madarak, ha elvetik a dallamot: csak nézünk értetlenül.

Ha megőrizzük a türelmünket, rendszerint átbeszélhetjük ezeket az időket. Alkalomadtán kitörhetünk a pangásból, és a tettek mezejére léphetünk. Mint a várakozás, mint a cselekvés során törekedjünk az egyensúly visszaállítására, hogy újra csatlakozhassunk a Taóhoz. Amikor azután újra összekapcsolódunk, megkönnyebbülünk. Visszatértünk a megfelelő kerékvágásba, vissza a célunkhoz. De minden alkalomból tanulnunk érdemes, amikor elszakadunk a Taótól. Ez néha elég, hogy megelőzzünk egy újabb elszakadást, máskor arra, hogy reményeinket megtartsuk a jövőbeni ínséges idők alatt. Ha egyszer megismerjük a Taót, felismerjük majd újra és újra. Ezután már a kritikus időszakokban sem veszítjük el a hitünket.

#TENGMINGTAO