Egy napon megőrülünk, te meg én.
Hasunk felpuffad,
Szívünk szakad, elménk bekattan.
Nem mehetünk tovább, mint addig, hát
Változunk. Életünk feje tetejére áll,
Így rajzol rejtélyes geometriát.
Az élet forgandó. Egyetlen percet sem mehetünk vissza, nemhogy egy napot. Ennek fényében semmi értelme bármilyen helyzetben jelölni az időt. Az élet nélkülünk is folytatódik, elszalad mellettünk, s otthagy tehetetlenül az események sodrán kívül. Ezért kell belevetnünk magunkat az életbe, és tartanunk a lépést.
Ne nézz vissza, és ne lépj vissza. Amikor döntesz, menj tovább. Ha a legutóbbi lépéseddel nyertél némi területet, a következő lépéseddel használd azt fel. Ne hagyd el a helyed, amíg nincs valami más, legalább olyan jó vagy még jobb a kezedben. De hogyan fejlesztjük az időzítést ehhez a folyamathoz?
Hallgass a megérzésedre. Bizonyos napokon a határainkhoz érünk, és egy helyzettel kapcsolatos türelmünk elfogy. Ekkor válts, ne törődj fogalmakkal, mint bűntudat, gyávaság, habozás. Ezek azok a pontok, amikor életünk gyökeresen megfordul, új szakaszok irányába indul, s helyes, ha jól használjuk fel ezeket. Haladásunkat nem a megtett távolság, hanem a befutott ívek és szögek jelzik.
TENG MING-TAO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése