Vörös tenger fenyőrácson át.
Szigetek térdelnek, mint hűbéresek uruk előtt.
Esőfelhők domborodnak a parti bércek felett.
Cickafark remeg kísértetiesen
a világítótorony fényében.
Nehéz egy tájképet részleteiben egyszerre befogadni. A szemünk egy időben csak egy pontra képes fókuszálni. Közel nézünk, azután távolra. Balra nézünk, azután jobbra. A látott képünk egy tárgyról, amennyiben a tárgy nagy, sosem teljes, hanem összetett az agyunkban. Ugyanez mondható a Taóval kapcsolatos megközelítésünkre is.
A Tao folyamatosan áramlik és változik, de nem ismerhető meg egyszeri rátekintésre. Összetett képekre támaszkodunk, amit magunkban alkotunk. Egy kezdő számára a Tao villanásai véletlenszerűek és rövidkék. Időről időre beléjük futhatunk, vagy felbukkanhatnak a két esemény közötti terekben. A haladó gyakorló összetett képe a képzésből, a módszerekből, kutatásból és az önfejlesztési tapasztalatokból jöhet. De még évek elteltével is lehetetlen a maga teljességében befogadni.
Van viszont mód a Tao közvetlen és teljes megfigyelésére. Ehhez fel kell ébresztenünk a spirituális erőnket. Ha sikerül, a szellemiség ragyogó fényként jelenik meg. Az elménk szikrázó jelenlétbe terjed széjjel. Akár egy világítótorony, ez az irányjelző energia egyszerre világosság és szem. Jellemző azonban, hogy amit mutat, azt meg is ismeri közvetlenül. A fény az, ami lát.
TENG MING-TAO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése